Amikor egy jó ötletet nem tudnak kidolgozni. Pedig könyv alapján készült, szóval ott kéne lennie egy legalább korrekt sztorinak meg párbeszédeknek, nem?
Hát ezek szerint nem. A kártyás koncepció egész jó volt, meg tetszettek a szörnyek és a gyilkolások, ezeket egész jól összerakták, mondjuk, kicsit több vért el tudtam volna viselni.
De ezek a karakterek... A dagadt ázsiait kb. 5 perc után le akartam lőni. Hihetetlen, milyen idegesítő volt, és persze folyamatosan pofázott. A többiek inkább csak simán ostobák voltak, azokon még nevetni is tudtam időnként.
A történet fogaskerekei ezeréves panelekből építkezve is fájóan nyikorognak. Próbálták húzni az időt, hogy legalább 90 percet kipréseljenek ebből a néhány nyomorult gyerekből, ha már statisztákra meg más színészekre nem volt pénz. Mikor már fél órája nem látunk senki mást a vásznon, az elég röhejesen hat.
Aztán persze feltűnik két zsaru, hogy soha többé ne kerüljenek elő, és elmennek egy asztrológus nőhöz, aki saját weboldalon hirdeti magát, de nem akar találkozni senkivel (?), és elmeséli, hogy 50 éven keresztül kutatta, őt miért hagyta életben a tarot átok, de végül rájött: MERT MAGÁNAK NEM JÓSOLT.
A lezárás pedig hatalmas WTF, sajnos nem jó értelemben: egyszerűen kiderül, hogy az egyik gyerek mégsem halt meg! A magyarázat pedig a következő: a szobatársa benyitott, és hirtelen eltűnt az életére törő szörny. Gondolhatnánk, hogy itt megmutatják, akkor ki ez az ominózus szobatárs, akit többször is említenek a film során: nyilván nem, akkor fizetni kellett volna még egy színésznek...
Mégsem tudom annyira utálni, mint kellene, mert egész jól szórakoztam a hülyeségein. De azért egyelőre bőven ez az első számú jelölt az év legrosszabb filmje díjamra Instán.
55 A halálkártya (2024)
Amikor egy baráti társaság meggondolatlanul megszegi a tarot-olvasás szent szabályát – soha ne használd más pakliját –, akaratlanul szabadjára engedik az átkozott kártyákba... több»
Szereplők: Jacob Batalon, Humberly González, Olwen Fouéré, Harriet Slater, Stasa Nikolic
