Maga a film olyan, mint egy hosszú driftelés az óceán partján. Hatalmas élmény nagyszerű érzésekkel, de az autó nem halad sehová. Ha kívülről nézem az autót, és nem értem, miért jó ez az egész, akkor a film maximum 2 csillagot érdemel. Ha bent ülök az autóban, akkor 4 csillag. A Maxon szinkronizálva lehet megnézni, a moziban pedig feliratosan. Nekem moziban sikerült látni, hála a nyereményjátéknak. Ez egy kiválóan megkomponált művészfilm, annak minden előnyével.
Manuel Martín Cuenca egyszerűen zseniális rendezői munkát végzett. A Tallinn Black Nights Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezésért járó díjat. Egy nagyon egyszerű életképet ragadott meg, és formált úgy a vásznon, hogy tökéletesen kifejezzen egy üzenetet. Az ürességet, ami belülről feszíti szét a filmet, a szereplőket és a nézőt egyaránt. A fényképezés többnyire személytelen, sokszor távoli, szinte egyhangú és komor. A hangokat mintha távmikrofonnal rögzítették volna, annyira visszhangoznak mindenütt. A hangokat is átjárja a nagy terek üressége.
Lupe Mateo Barredo nagyon ügyes volt a vásznon. Nyert is érte egy díjat, szerintem megérdemelten. Hiába nem passzolt a személyiségéhez, a karaktert tökéletesen hozta. Időnként kedvem lett volna nyakon vágni, hogy valami élet költözzön belé, vagy legalább bármi fontosra kérdezzen rá. Hát erre hiába vártam. Teljes közöny végig, egyetlen kivétellel. Erős hittel elhatározta, hogy beszél az apjával. Mivel a szeretetet nem tudta korábban megfogalmazni, meggyőződése lett, hogy mi neki a szeretet: ott legyen vele időnként az apja. Ezt az elhatározást utána nem engedte el, hanem végigkíséri őt az egész történetben.
A film egy elég erős képpel indul, ahol egy menetet látunk, ahol a tömeg szürke tagjaként nézelődik. Még csak részt sem vesz az egész ünneplésben. Az ünneplés is teljesen öncélú, akárcsak Andrea érdeklődése. A következő jelenetben pedig Andrea egy tipikus napját követjük végig a reggeli készülődéstől az esti vacsoráig. A jelenet végére már elég sok kérdés lett a fejemben, de akkor még nem tudtam, hogy a kérdések cunamija következik válaszok nélkül. A fordulatok abban rejlenek, hogy nem léteznek. A kiszámíthatóság sem jelenik meg a filmben. Végig képes üres és céltalan maradni a ragaszkodás börtönében.
Miért hagyta ott az apja? Miért szidja le az anyja folyton, miközben sosem találkoznak? Igazából nem derül ki, de a párbeszédek, az események a maguk tökéletlen egyszerűségével pontos képet mutatnak egy nagy semmivel, egy érzelmi sivataggal átszőtt emberi kapcsolati hálóról, ahol a kapcsolat szinte a lámpák kapcsolgatásának kódjával szól a család többi tagjához. Egy-két mondatnál bizony bevillantak emlékek, ahol a mondatok pontosan elhangoztak már az életemben.
Andrea és Abel kapcsolata kifejezetten emlékeztetett Bella és Jacob kapcsolatára az Alkonyatból. Mindketten szeretik a másikat, de a körülmények nem segítenek, hogy kiteljesedjen a kapcsolatuk. A támogató férfi és az útját kereső lány kapcsolata. Ami Antoniót illeti, hát az a megvető pillantás ott a kikötőben, az súlyos volt. Keveset beszél, és még kevesebbet mond. Leszámítva Fidelt, Tomast és Andreát, nincs meg a kémia a szereplők között. Pont, mint az életben. A következmények vagy elmaradnak, vagy fent lebegnek a felszínen.
Elgondolkodtató és rendkívül idegesítő film. Megtekintésre ajánlott útkereső tiniknek, és kellemetlen emlékek felidézéséhez.
Andrea törekvése, hogy újra kapcsolatba lépjen elvált apjával, aki elhagyta a családját. Két fiatalabb testvére is csatlakozik hozzá ezen az utazáson, amely a szerelmet, a... több»
Szereplők: Lupe Mateo Barredo, Fidel Sierra, Cayetano Rodríguez Anglada, Agustín Domínguez, Irka Lugo
