Valóság mosolya lekonyul

2024.12.02 19:41 kabel Olvasottság: 111x

3

Vannak horrorfilmek, amik csupán egy-két elem miatt magaslanak ki. A Smile 2 ezt fantasztikus kameramunkájával és látványvilágával teszi. Itt érződik igazán a különbség egy remek világosító és egy átlagos között. Minden jelenet valami érdekes technikával meséli el főszereplője egyre jobban széteső elméjét, és képes volt pár tényleg hátborzongató ijesztést produkálni, csak azzal, hogy érdekes helyre tették a kamerát vagy a szereplőket. A sztori a legtipikusabb horrortörténet, de a Smile 2. minden ijesztését és karakterpillanatát remekül adja át, és főszereplője problémájával könnyen tudunk azonosulni. Akad pár kimondottan véres és undorító pillanat is, a film nem hatott egy ponton sem olcsónak.

Mint mondtam, a narratíva nem túl eredeti. Szinte csak horrorklisékből épül, egyedül főszereplője és munkaköre adott egy kis érdekességet. Egy énekesnőt követünk, aki traumatikus balesete után egy évvel visszatér, hogy újra egy koncertet adjon, azonban valami démoni erő szép lassan hatalma alá keríti. Szerencsére, Naomi Scott nem Shyamalan lánya, és remekül hozta a pánikbeteg, kaotikus és lázálomból lázálomba eső énekesnőt.

A tempó remek, és bár a legtöbb ijesztés jump scare jellegű és kiszámítható, végig nagyjából izgalmas maradt ez a kaland. Egyedül a film legvége botlik, ironikusan a szörnye és annak mechanikája miatt. A filmbeli démon ugyanis könnyen befolyásolja a főszereplőt és környezetét, így folyamatosan ott lebeg minden jelenet felett, hogy „ez most valódi?” ...és sajnos ez öli meg a sztorit, hisz emiatt minden jelenet, minden karakter, minden halál elveszti az erejét, a film bármikor azt mondhatja, hogy amit az előbb láttál, nem volt valódi. Emiatt minél több ilyen bukkan fel a sztoriban, egyre jobban csökken a feszültség, mert film egyszerűen hátat fordíthat bárminek.