Felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban... Tetszett is, meg nem is.
Jó pár farkasemberes filmen vagyok már túl gyerekkorom óta, és ez igencsak eltért az úgymond „megszokott”, teliholdkor átváltozós műfajtól.
A Blumhouse egyre inkább átvette az irányítást mostanság, hogy ütős horrorok kerüljenek ki gyárukból... Hát ez sem volt akkora durranás, mint például a legutóbbi „szellemes-medencés” alkotásuk, ez is amolyan egyszer nézős lett (kezdenek egyre jobban gyengülni).
És hozzáteszem... egyre több film kezdődik és zárul mindenféle magyarázat nélkül, teljesen a nézőre bízva az ok-okozat státuszt.
Itt adott a bántalmazó apa-fia kapcsolat, Oregonban, erdőben laknak, napi „kiképző” rutin, mint a vadászat is (valamire), majd egy gyors snitt, és 30 év múlva a fiúból egy gyáva nyuszi, háztartásbeli apuka lesz, aki a kislányát nevelgeti, óvja mindentől.
Anyuci karrierista, ő hordja a nadrágot, ő a parancsnok.
Igazán boldog házasság... ja nem!
Jön a rossz hír, nagyapa végleges halottnak nyilvánítása, megy a kis család (terápia a házasság megmentése céljából) kipakolni a házat, és itt kezd beindulni a sztori.
Valójában egy éjszakás buli az egész, ahol útközben beüt a krach, aput megkarmolja a „lény”, és az átváltozás megkezdődik, a családi dinamika megváltozik... nem csak apu.
Amit én megszoktam a farkasemberes filmekben, hogy ezek még a betonfalon is átmennek, na itt se az ablakon, se a papírvékony ajtón nem hatolnak át... :D
Viszont ami pozitívum számomra, a kameramozgás, a képi látvány, az effektek, az átalakulás lassú építkezése, és még inkább az ebből fakadó látás-, illetve hallásmód.
Látható egy kis testhorror, kevés, de annál szaftosabb, néhol ijesztő jelenetek.
A két főszereplőt felismertem más-más filmből (Kraven, Az örökösnő álarca mögött), nagy sleppet nem kellett fizetnie az alkotónak, felesleges szereplőválogatásra nem ment el az idő.
Igazából nem mondanám tucatfilmnek, mert itt másképp volt mutatva maga a farkasember... Inkább betegségnek titulálták, mintsem teremtménynek.
Felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban... Tetszett is, meg nem is.
Jó pár farkasemberes filmen vagyok már túl gyerekkorom óta, és ez igencsak eltért az úgymond „megszokott”, teliholdkor átváltozós műfajtól.
A Blumhouse egyre inkább átvette az irányítást mostanság, hogy ütős horrorok kerüljenek ki gyárukból... Hát ez sem volt akkora durranás, mint például a legutóbbi „szellemes-medencés” alkotásuk, ez is amolyan egyszer nézős lett (kezdenek egyre jobban gyengülni).
És hozzáteszem... egyre több film kezdődik és zárul mindenféle magyarázat nélkül, teljesen a nézőre bízva az ok-okozat státuszt.
Itt adott a bántalmazó apa-fia kapcsolat, Oregonban, erdőben laknak, napi „kiképző” rutin, mint a vadászat is (valamire), majd egy gyors snitt, és 30 év múlva a fiúból egy gyáva nyuszi, háztartásbeli apuka lesz, aki a kislányát nevelgeti, óvja mindentől.
Anyuci karrierista, ő hordja a nadrágot, ő a parancsnok.
Igazán boldog házasság... ja nem!
Jön a rossz hír, nagyapa végleges halottnak nyilvánítása, megy a kis család (terápia a házasság megmentése céljából) kipakolni a házat, és itt kezd beindulni a sztori.
Valójában egy éjszakás buli az egész, ahol útközben beüt a krach, aput megkarmolja a „lény”, és az átváltozás megkezdődik, a családi dinamika megváltozik... nem csak apu.
Amit én megszoktam a farkasemberes filmekben, hogy ezek még a betonfalon is átmennek, na itt se az ablakon, se a papírvékony ajtón nem hatolnak át... :D
Viszont ami pozitívum számomra, a kameramozgás, a képi látvány, az effektek, az átalakulás lassú építkezése, és még inkább az ebből fakadó látás-, illetve hallásmód.
Látható egy kis testhorror, kevés, de annál szaftosabb, néhol ijesztő jelenetek.
A két főszereplőt felismertem más-más filmből (Kraven, Az örökösnő álarca mögött), nagy sleppet nem kellett fizetnie az alkotónak, felesleges szereplőválogatásra nem ment el az idő.
Igazából nem mondanám tucatfilmnek, mert itt másképp volt mutatva maga a farkasember... Inkább betegségnek titulálták, mintsem teremtménynek.