Az Asphalt City egy mentős srác mindennapjairól szól, és lényegében egy karakterdráma a munkája során felszedett traumáról, morális dilemmákról és borzasztó szituációkról. A film meglepően hosszú, és kellően gusztustalan, New York legrosszabb helyszíneit és legalsóbb társadalmi rétegét látjuk, és akad pár kimondottan gyomorforgató jelenet, azonban ezek sem tudják levetkőzni a dokumentumfilm jellegét a műnek, ahol az első órában nem sok történik.
Nem annyira egy narratíva ez, inkább egy zuhanást látunk, azonban ehhez egy kicsit repetitív a film, mert a rendező belőlünk is azt akarta kiváltani, amit főszereplőjéből. Hogy undorodjunk, hogy megkérdőjelezzük az emberi létet és, hogy mennyire érdemel egy kábszerterjesztő, egy orvostagadó, gyermekét meghalni hagyó, vallási fanatikus vagy egy asszonyverő ugyanolyan kezelést, mint a társadalom egy normális embere. ...és hát, kezelésre ezek a fajta emberek sokkal többször szorulnak, pont a tevékenységük miatt. Ez a konfliktus elég velős, a film pedig csak adagolja és adagolja a rosszat, szinte fojtogatóan. Nem sok fellélegző pontja van a történetnek, és egy ponton főszereplőnk sem talál semmi kiutat. Igen, inkább nyomorpornó ez, de legalább egy érdekes munkakörben.
A látványvilág viszi el a hátán a filmet. Minden mocskos és undorító, mintha az egyik legismertebb város csak gettóból állna. A lakások lepusztultak, csakúgy, mint az emberek, és sok jelenetben vágni lehet az atmoszférát, annyira erős. Szinte csak ilyet látunk a filmben. A film elég véres, de nem akció vagy erőszak miatt, hisz általában pont ezek után érkezünk a képbe. Egyszerűen csak ez velejárója a mentős munkának, és egy pontig ezt nézni is izgalmas, hisz sosem tudjuk pontosan a következő bemutatott eset, ahova szereplőink kiérkeznek, mit jelent. Jót sosem. Azért csak egy pontig, mert a film vége felé, mert kezdtek nagyon összemosódni a borzasztó jelenetek, ami valószínűleg a rendező célja is volt.
A karakterek kicsit felszínesek, de érezni, hogy nem is valós figurák, inkább csak a film velük láttatja, hogy élnek túl emberek egy ilyen szituációban, és milyen eszközöket alkalmaznak, hogy érzelmileg eltávolítsák magukat munkájuktól és környezetüktől. Tye Sheridan és Sean Penn remekül viszik szerepeiket, és interakciók végig izgalmasak maradnak, mert nagyon érdekelt világképük.
Ugyanakkor a film első órája nagyon céltalan, és szinte kizárólag csak hangulatépítésre szolgál. Ugyanazt a borzalmat látjuk egymás után többször, de a karakterek sokszor nem is beszélnek az adott esetről. A film központi konfliktusa majdnem az utolsó harmadban jelenik csak meg, de mintha a rendező sem bízna benne, nagyon gyorsan félre van seperve, és visszatérünk a mentős kiszállásokra igen hamar. Nem értem annyira, egy elég durva morális dilemmát mutat be a film, de alig-alig esik szó róla, nagyrészt csak két szemszöget látunk, azokat is meglepően gyorsan.
A lezárás ugyanígy gyengélkedik, nem lehet majdnem két óra szenny, szutyok és vér után hirtelen egy teljesen másik irányba vinni a filmet, mert totál hiteltelennek hat. Olyan, mintha valami túlbuzgó producer újraírta volna a lezárást, hogy ne depressziósan álljunk fel a filmtől, pedig lehet, pont az nagyobbat ütött volna, és tematikusan is jobban beleillet volna a történetbe.
Kell egy gyomor hozzá, és igen, rosszul fogod magad érezni a film alatt. Történetileg kicsit csapongó és szétesett, de hangulatban remek. Egyszer érdemes átélni.
65 Asphalt City (2024)
Szereplők: Sean Penn, Michael Pitt, Mike Tyson, Katherine Waterston, Tye Sheridan
