Bong Joon Ho a 2013-as Snowpiercer (Túlélők viadala) elkészítésekor egy 1982-es francia képregény alapján dolgozott (Le Transperceneige), mégpedig egy remek és különleges filmet összerakva. Megértéséhez túl kell kicsit tekintenünk egy szimpla akciófilm keretein, noha nyilvánvalóan egy disztópikus akciófilmről van szó. A disztópia rész lényege, hogy az emberiség a globális felmelegedés téves és elrontott kezelése miatt egy borzalmas jégkorszakot zúdít a bolygóra, melyben minden elpusztul, a Föld ugyanis rettenetes hidegbe és hóba burkolózik. Élet már csak egy vonatszerelvényen létezik, mely 17 éve körbe-körbe megy a Föld körül (bár, hogy Amerika és Európa között hogyan megy át, el nem tudom képzelni).
A lényeg, hogy a vonat önfenntartó, vagyis képes arra, hogy melegben tartsa, élelemmel és vízzel lássa el utazóit. Ám az utasok távolról sem egyenlő ellátást kapnak. És itt jön a társadalomkritikai rész: a vonat elején tombol a jólét, illetve a luxus, a végén viszont nyomorban él mindenki. A központi karakter, Curtis Everett (Chris Evans) lázadásba kezd tehát, és társaival vagonról vagonra haladva foglalja el a vonatot.
A vonat ura: Wilford (Ed Harris) a legvégén bukkan csak fel. Az egész film egy sajátos életérzést fejez ki: egyrészt azt a küzdelmet, amit legtöbben folytatunk a felemelkedésért (vagy szinten maradásért), másrészt a társadalom igazságtalanságait, melyben egyesek jachtokon élnek milliárdokból, mások meg éheznek egy albérletben. Értékelésem: 5 csillag. Szerintem zseniális film.
