선재 업고 튀어

Nagyon tetszett. Történet az igaz szerelemről, sorsokról, barátságról, családról. Az időbeni ugrálás miatt kicsit olyan, mintha elvesztenénk a fonalat, de a végére minden tisztázódik, néhány logikátlan szitut kivéve. Érzelmek egész sora ragad magával... Több. Sírhatunk és nevethetünk koreai módra. Ami jó, hogy nincs benne talán annyi evés és ivás, mint a romantikus sorozatokban általában, helyette gyakran esik valami. Érdemes végignézni, igaz, az utolsó részbe már beletekertem. Érdekes és aranyos szereplő a nagyi. "A lelkünk nem felejt, ott minden elraktározódik."

Rég voltam ennyire oda egy filmért. De ez valami csodálatos történet. Tele érzelemmel, szerelemmel... Mindenkinek kellene az életében egy ilyen Ryu Sun-jae. Szerelmes, szomorú, vicces jelenetek szépen felépitve, szuper zene... és ami fontos: happy end. Kellenek az ilyen gyönyörű történetek. A szereplők jól hozzák a saját karaktereiket. Az első szerelem Song Geon-hee, szerintem nagyon jó. Igaz nem olyan jóképű mint a főszereplő Byeon Woo Seok, de nagyon jól alakítja az odaadó barátot végig. Byeon Woo Seok nekem túl érzelmessé vált a végére. Kim Hye-yoon fürdik ebben a szerepben, szinte minden érzelmet eljátszik. Imádtam ezt a filmet egészen a végéig. Az utolsó rész nekem egy összecsapott befejezésnek tűnik. Az első 15 rész építkezik, kiteljesedik, az utolsó rész számomra unalmas volt. Happy End, igen, de ezt jobban meg kellett volna írni.