
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Imádtam ezt a történetet. Elképesztően sokkoló volt, és lenyűgözően mutatta be a generációs traumák megjelenését a való életben. Különösen tetszett, ahogy a főszereplő karakter szakít a múltbeli és a családjában végigfutó sémákkal, és hogy erre azt a jelentőségteljes mondatot használja, hogy "velünk véget ér". Lenyűgöző, hogy a saját gyermekünk megszületése mekkora hatást gyakorolhat a döntéseinkre, a tudat, hogy már nemcsak a saját életünk van kockára téve, hanem valami másé is, aki ránk lett bízva, aki még megmenthető, és aki által mi is jobbá akarunk válni. Ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, a traumák megmásíthatatlanok és meggyógyíthatatlanok, és azoknak, akiknek a felmenőik nem a megfelelő döntéseket hozták, de ők akarják hinni, hogy van bennük elég erő a változtatásra.
Ez a film olyan nagyon jó lehetett volna. Ha nem B. L. pofátlan önreklámozása lett volna, ha nem egy giccses és béna Hallmark-film szintjén valósították volna meg, ha nem a valóban szép képi világra helyezik a hangsúlyt az alakítások és a sztori súlyosságának elmélyítése mellett. Blake Lively egyre kevésbé hiteles színésznőként számomra, és egyre taszítóbb, ahogyan tényleg pofátlanul reklámra használ mindent IS. A rendező/férfi főszereplő Baldoni, akit #szépfiúnak akarnak eladni, minden, csak nem szép (bár ez nagyon egyéni ízlés, de attól, hogy valaki kigyúrt, és loknis a haja, még nem lesz „szép”. Ráadásul tényleg abból fejlődik gyerekvállalássá a kapcsolatuk, hogy a pasi azzal indít, hogy „meg akarlak dugni”... What...? Az egyetlen értékelhető elem, hogy az alternatív választás, Atlas végre nem egy hálivúdi szépfiú arc, hanem egy teljesen hétköznapi szomszéd srác figura. Ez, ha valami ad némi értékelhetőt a filmhez, ami összességében rettenetes csalódás, főleg a végén a szájbarágós címismétléssel. Na, az mindent megkoronáz, a lehető legrosszabb értelemben.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Már nagyon vártam, hogy megnézhessem Blake Lively új filmjét, akit csak onnan ismerek, hogy ő Ryan Reynolds felesége. Maga a film nem okozott csalódást. Nem tudtam, hogy miről fog szólni, mit jelent a cím, de a film végén erre magyarázatot kapunk sze... Több
Nagyon akartam szeretni, és már rettentően vártam, hogy megnézhessem, moziban lemaradtam róla. Nem tudom, milyen volt a könyv, de a filmnek erősen lányregényhangulata van, aminek nem vagyok célközönsége, de ha olyan a téma, akkor el tudom viselni akár a szipcsiszupcsi rimiromi édibédi dolgokat is a befogadás érdekében. Itt nem volt különösebben gáz a helyzet, csak közepes mértékben éreztem azt, hogy igazából végig női nézőkre optimalizálták a kivitelezést. Emiatt azért kicsit nehezteltem, mert amit a könyv írója és a filmfeldolgozás üzen, az férfiaknak is szól(na). A téma kb. az, hogy a családi erőszakkal mit kezdhet annak áldozata. Mivel ez sokakat a gyakorlatban is érint, a film fontos. De szerintem kicsit felszínes, mehetett volna sokkal mélyebbre, és válthatott volna ki több zsigeri hatást. Valamiért a rendező, Justin Baldoni megkímélte a nézőket az erős érzelmektől, nem akarta őket felzaklatni. És ebben az elmaszatolásban vele volt Blake Lively is, aki bár kétségtelenül elragadóan tud mosolyogni, a lelki drámák megjelenítése megoldatlanul hagyott nehézség elé állította. Mindent egybevetve azért ha azon agyaltok, hogy megnézzétek vagy sem, akkor inkább nézzétek meg!
Furcsa egyveleget kapunk az It End with Us c. filmmel. Egy Hallmark-film habos-babos világát vegyítették egy véresen komoly témával, a kapcsolati erőszakkal, s ez így nehezen emészthető. Bár a szándékot értem, remélték, hogy a vígjátékok rajongóit i... Több
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Hát nem tudom. Nem ismertem a film történetét, a könyvet sem olvastam, csak a cikkek meg videók jöttek velem szembe az interneten, hogy a főszereplőt alakító Blake Lively hogyan viselkedik. A történet igaz, kitalált, mégis elég súlyos témát dolgoz fel egy mézesmázos tündérmese-szerű cselekményben. Ilyen a valóságban nincs. Bérelsz egy lepukkant üzlethelyiséget, majd az első betoppanó személy egy unatkozó gazdag csaj, aki ott akar majd neked dolgozni, akinek történetesen a testvérével te már korábban találkoztál, és egy idegsebész félisten. Aztán jön a feketeleves, mert elég féltékeny és heves természet, így Lily bánja. Mindkettőjüknek súlyos múltja van, de a következő generációnak véget ígér az anya. Hát majd meglátjuk... Egynek elment, de néhol a párbeszédek a szereplők között olyan életidegenek voltak, hogy azt fájdalmas volt hallgatni.
Nekem nem ért meg négy csillagot. Indokolatlanul hosszúra sikerült, emiatt többször feszengtem a fotelben, hogy haladjunk má'. (Az első óra felét kivághatták volna.) A téma dramaturgiája lapos, a történet túl idealista, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.
A történet jó volt, de kicsit elnyújtották szerintem a filmet. Lehetett volna fél órával rövidebb is akár. Blake Lively jól játszott, a két pasi már kevésbé.
Tetszett, bár hiányoltam némi háttérinfót, ami a könyvben volt. Sajnos erre a filmre is igaz, hogy könyvben sokkal jobb. A gyerekkorukból sok minden kimaradt.
Gyönyörűen ábrázolták ezt a nagyon nehéz témát. A képi világ ellensúlyozta a fojtogató feszültséget. Ajánlom mindenkinek!
Sajnos a film nem úgy mutatja be a bántalmazó kapcsolatokat, mint amik sajnos a valóságban léteznek. Számomra ez nem is minősült annak, hisz Lily konkrétan titkolózik az exével kapcsolatosan, hazudik az érzéseiről, így számomra elfogadhatatlan, hogy még ő akar válni. Szerintem a filmben Ryle nagyon szerelmes Lilybe, viszont a lány érzései nem őszinték, így nem csoda, hogy felkapja a vizet Ryle. Ráadásul ami most a két színész közt a való életben megy, borzalmas így sajnálom, de a film csalódás. Lily szerepére más színésznőt választottam volna.
Nem kérdés számomra, hogy ez volt a legerősebb moziélmény az idén. Nem csak a film története miatt, hanem talán pont amiatt is, hogy ez mennyire aktuális tud lenni. Szerintem érdemes beülni rá mindenképp!