Sziasztok Az én démonom - My Daemon - Netflix És akkor jöjjön a mai második (aztán estig utolsó) élménybeszámolóm egy Netflixen futó különös koncepciójú, ám még annál is különösebb animációjú 13 részes animációs sorozat, ami Az én démonom címet kapta. Ez a sorozat egy (noha, még csak 1 részt láttam belőle - de mindjárt kettőt fogok) - hol is kezdjem -, ez a sorozat egy végtelen bájos történetet kapó hát... valószínűleg újdonság fent a streaming kínálatában - legalább is én még nem találkoztam ezelőtt vele - ami már kezdetben bedob minket, minden bájossága ellenére a nagyon - nagyon mélybe. Hogy ott alászállhassunk egy disztópikus világba, amit roncstelepek, romok, lassan elburjánzó dzsungel; és persze (!!) DÉMONOK uralnak. Vagy hát, ahova démonok vették be magukat az emberek közé, hogy garázdálkodjanak. A My daemon története is innen indul. Kapunk egy kiskamasz fiúcskát, aki egy szép napon tanúja lesz, amint démonrészecskék szóródnak szét a városában. Felbuzdulva ezen utána is jár ennek, ám az egyik részecske megfertőzi, ami a fiú arcán furcsa elváltozásokat kezd el okozni. Olyannyira, hogy a család orvosa is azt támasztja alá, hogy a fiú nem fogja megérni a felnőttkort, mert el fog rajta hatalmasodni a démonrész okozta kór előbb-utóbb felette. A fiú ezzel mit sem törődik, természetesen, vagy talán inkább mit sem tud. Csak a szegény, zokogó édesanyja, aki egyedül nevelve gyermekét beleegyezik, hogy a fiúcska hazavigyen egyet, ezekből az égből lehullott részecskékből. Amiből aztán, mint ahogy ez utóbb ki is derül majd, egy aprócska démon fog kijeflődni, amiről akkor még persze mit sem tudnak. Egyszerűen nevelgetni kezdik, anya is, fia is, ezt a kis démont, majdnem mint egy házi kedvencet; ellátva az aprócska négylábú kis szörnyet a világ legtermészetesebb szeretetével és gondoskodásával; ami pont ebből kifolyólag aztán odáig is fajul, hogy amikor eljön egy komoly démonbefogó érte (démonért), a fiú inkább hanyatt-homlok, menekülésbe kezd; ne vegyék el tőle, az ekkorra már közepes kutyaméretű, csupasztestű, egész testét szemek borította kis lényt; mert ha elveszik tőle - a démonbefogók nem nyugszanak addig, míg nem végeznek vele. Hiszen elméletben, házi kedvencként démont tartani csak az arra szakosodott harcosoknak (démonidomároknak lehet). Hogy mentse a sokszemű kis lényt, a fiú éppen ezért, ahogy írtam is, menekülésbe, illetve bujdosásba kezd; de a démonidomár aki eddigre már a nyomába eredt ezt nem hagyja annyiban, hanem bizony nagyon komolyan neki esik a kiskamasznak, illetve a kiskamasz démonjának, hogy elvégezze a munkát (elkapja a démont élve vagy holtan) amivel megbízták. A saját maga által idomított démont vetve be ezért érdemben, egy óriási monstrumot, ami képes mindent áttetszővé változtatni annak érdekében hogy a gazdája az idomár segítségére legyen. Falak, sőt egész épületek tűnnek el ennek köszönhetően; még maga az idomár is; hogy a menekülő, bujkáló fiú közelébe kerülhessen észrevétlen. Itt már borítékolható, hogy tragédia lesz a vége. Már csak abból az apropóból is, mert a kiskamasznak esélye sincs nem hgy egy óriás monstrum démon ellen, de egy szakképzett démonbefogó ellenében se. De azért a küzdelem egészen az utolsó leheletig folyik. Mígnem a kis démon úgy nem dönt, hogy maga is komolyan közbeavatkozik, hogy megmentse a kis gazdáját. Háááát srácok..... Annak dacára, hogy kis bűbájos démonka...démonka....meg animáció; mikor egy felnőtt harcost szájba dobnak egy pengével, de úgy telibe; majd a fickó holtan esik össze... ...az azért úgy ad a történetnek egyfajta komolyságot. Ha ne lenne elég az a tragédia már eleve, hogy a fiú a démonrészecske fertőzés miatt, nem érheti meg a felnőtt kort. De hogy még ennél is tovább menjek; az ami az első rész utolsó néhány percében történik; az végképp ráfordítja a nézők figyelmét - vagy hát az enyémet biztos - az animációs sorozatban megkezdődő eseménysorozatokra. Olyannyira, hogy még a Jentry Chao-ban - ami pedig két like-ot kapott tőlem értékelést -, látott kínai démonámokfutásnál is jobban érdekeljen a My daemon története. Meg ezé a kiskamaszé, aki oltalmába vett egy kis életet, egy kis ártányt; cserébe azért, hogy egy pillanat alatt elveszítse mindenét. Tanúja legyen, nem egy; de egyenesen két ember halálának. Azaz, ez nagyon ott van ez a sorozat! Nagyon jó a koncepciója. Én, persze már eredendően is rokonszenvezek minden ilyen démonos, meg posztapokaliptikus világgal, sőt mint itt is - a disztópiákkal -, olyannyira, hogy ennek dacára azt találom mondani kapásból, hogy nem vagyok elfogult (csak mert démon befogás, meg démonirányítós embereket raktak a sorozatba). Nem vagyok elfogult, mert a koncepció önmagában is elegendő hozzá, hogy jó és érdekes animációnak nézzünk elébe. Nem bonyolítják túl. Tehát megmarad egy egyszerűbb vezérfonálra felfűzve, legalább is elsőre; ellenben annyi de annyi szomorúságot plántáltak bele a főszereplőbe, a kis démonba, de még az édesanyába is, aki ezt a fiúcskát neveli - hogy azzá az esetté válik; hogy a kevesebb: néha tényleg több! Nem kellett őrületes nagy csatáknak tanúi legyünk; nem kellettek nagy vérfürdők (mondjuk az a szájon át bekapott penge - az úgy... az úgy adta...Nem kellett a tökélyre fejlesztett animálás, mert olyan mélységekbe lemerültünk a kis kamaszon keresztül, amit egyébként is csak így lehetett volna igazán megérteni. Mindenféle manír nélkül. Szóval amondó vagyok Az én démonom sorozat egy különös - mi a legjobb szó ide (?) - egy különösen nehéz absztrakció, ami a benne szereplő halálok ellenére (vagy épp azok miatt) válik szerethetővé és szomorúvá; annak dacára, hogy olyan báj és kellem uralkodik benne; olyan szép érzék, amire talán azt találná elsőre mondani az ember hogy: "milyen ez?" hogy van megrajzolva", "nem olyan mint az átlag". De pont mert nem olyan, érdemes megfigyelni, mi is történik benne pontosan, mert a tartalmi rész lesz az, ami kiemelkedővé fogja tenni. Annak dacára, hogy "ilyet mánnnn láttunk" meg "démonos démonok sok helyen vannak". Én mégis azt mondom, hogy van a sorozatban egy olyan fajta fájdalom és mélység, ami viszont arra a bizonyos "nagy átlagra" nem jellemző; szóval érdemes lesz elidőzni vele. Remélem nem csalnak a lokátoraim, és remélem azt érzem a My daemonnal kapcsolatban amit érzek, és látok. Ugyanis, ha nem csal a szimatom, egy nagyon mély érzésű koncepció kibontásának lehetünk a tanúi, ha túl jutunk azon, hogy "nem olyan mint az átlag" a rajz stílusa. Szintén kívánok nagyon-nagy sikereket a sorozatnak! Mert megérdemli a benne szereplő kiskamasz épp úgy, ahogy az aprócska kis démonka. Kiváncsi vagyok mivé fejlődnek, ha olyan helyre értek (vagy olyan emberek közé) ahol / aki mellett esestleg ki lehet tanulni a démonidomár mesterséget. Köszönet érte a Netflixnek!