Einstein és a bomba

Ebben a kevert műfajú kisfilmben keveredik a dokumentum és a dráma. De milyen rosszul! Így dokumentumfilmnek is nagyon karcsú (pár kis tudású ifjoncnak persze adhat némi információt), és drámai minőségében se emelkedik a Rákay Kakálmán műhelyéből kikerült kínos emlékű Aranybulla sorozat fölé. Közben Aiden McArdle annyira hasonlít Einsteinre, mint Bajor Imre Scarlett Johanssonra. És ezt a játékával és mimikájával se tudja feledtetni, inkább tovább ront a helyzeten. Teljesen felesleges és elszomorító minőségű alkotás, amely az Oppenheimer farvizén számíthat a betévedő (és megtévedő) nézők járulékos figyelmére. Az alkotók gondolkodását nem is tudom hová tenni, amikor a film vége felé komoly súlyt kap, hogy egy japán újságíró bocsánatkérést vár el Einsteintől, aki azzal védekezik, hogy ő a tudományos felfedezést tette csupán. A japán újságírót ez szemmel láthatóan nem nyugtatja meg (nem tudom, a valóságban hogy zajlott ez közöttük). Most képzeljük el, hogy mi lenne, ha Newtont okolná valaki az összes korábbi fegyverért, vagy pl. hogy most miatta tud Putyin embereket kidobáltatni az ablakból, a newtoni gravitáció miatt. Nonszensz, nem? De. Nem is tudom, egyáltalán miért adok rá a 10-ből 2-t, egyszer a jóságos ellágyuló szívem fogja a vesztemet okozni.

Az 5 csillag a kompakt tartalomra vonatkozik, de nem egy remekmű, és gyakorlatilag össze lett ollózva. Azonban mégis jól összerakták a lényeget. Erős képsorokkal indul a történet. Einsteint elüldözik a nácik, majd új „otthonra” lel. Nem mondom, vannak benne vicces jelenetek, bár nem annak szánták. Például a két fegyveres nő mimikája azt próbálja implikálni, hogy szinte tátott szájjal hallgatták a tudóst, csak azon a részen én sajnos vagy nem, de kacagtam. A film alaphangulata azonban tragikus, több apró, már-már instant bölcselkedéssel együtt (ami attól lett az, mert örök érvényű). Szinte végig dokumentarista felvételekkel dolgozik a film, melynek Einstein a narrátora. Annak ellenére, hogy dokufilmről van szó, relatíve válaszol az Oppenheimer filmnek. A rövidke anyagban a történelem egyik legsötétebb korszakából jutunk el az atombomba ledobásáig. Majd megmutatják a filmben, hogy milyen borzalmas sérüléseket szenvedtek a túlélők. Ez ugye valahogy kimaradt az Oppenheimer sikerfilmből. Valahogy.

Nekem ez kicsit afféle nesze semmi, fogd meg jól, felületes lett.