City Hunter

A japánok egy dolgot nem tudnak évtizedek óta: jó filmet csinálni, de olyannyira, hogy ez lassan kulturális megszokássá nőtte ki magát. Éppen ezért van sokkal nagyobb kulturális értéke a japán animének, mint a jelenlegi japán filmeknek. Japánban a filmsztárok helyett a szinkronszínészek az igazi ikonok. A japán filmeknél feltűnően kiábrándító, amikor a japán filmszínészek mimikája, karakterisztikája is az animék megoldásaira hajaz, nem a filmekére. Ami karakterisztika jól néz egy animében, az túlnyomórészt nagyon hülyén mutat élőszereplős filmben. Megannyi animével és régi, ikonikussá vált szamurájfilmmel a hátuk mögött ma már csak ilyen túljátszott, animékre hasonlítani akaró ökörségeket tudnak összehozni, amelyre a megerősítő példákat akár másnapig is lehetne sorolni. Nos ezen példák listája egy újabb címmel bővült.

Nyilván generációs probléma (esetleg kulturális), de ezt az alkotást még közepesre sem tudom értékelni.

A film az elő 10 percben egy olyan eszement és vicces akcióorgiával nyit, mint Jackie Chan a legjobb pillanataiban. De sajnos japán testvéreim elkezdenek drámázni, művészieskedni – még lassított felvételek is vannak á la Zack Snyder –, és ez nagyon n... Többem tesz jót a mozi hangulatának. Ez a hullámzás végig megy a film egészén, ami nem meglepő módon egy eszement zúzásba, a „végső nagy leszámolásba” torkollik. A film nem jobb hármasnál, de üdítő hatással volt rám a sok hollywoodi kliséhalmaz után, ezért megadtam rá egy gyenge négyest.

Remek film kikapcsolódásra. :)