Egy szerencsejátékos vallomása

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film számomra ambivalens. Pozitívuma a villogó képi kavalkád, amely behúz a kaszinók világába, és egyben csillámporként elfedi a valóságot, amely sokkal inkább a nyomasztó hazugságról, az adósságok halmozásáról és az önbecsapásról szól. Colin Farre... Többll meggyőzően alakítja Doyle-t, aki egyszerre nagyzoló, szétesett, alkoholista és kétségbeesetten kapaszkodik abba az identitásba, amelyet magának felépített. Doyle a kivezető utat a saját életéből szintén kitörni vágyó Dao Mingben látja meg. Mély, szavak nélküli összetartozás alakul ki közöttük. Ez a kapcsolat a kaszinók és a függőség által fenntartott állandó izgalmi állapot ellenpólusa lesz, amely nyugalmat, biztonságérzetet és reményt ad. A nő közelében lecsendesedik a belső pörgés. A negatívumok közül a befejezés zavart leginkább. Doyle hatalmas nyereménye zárja le a függőséget: ez addiktológiai szempontból nehezebben értelmezhető, mivel jellemzően a nyerés maga is megerősítő inger, vagyis a folytatást, nem pedig a lezárást segíti. Tilda Swinton figurája szintén kérdéseket hagyott bennem. Az elején érthető a szerepe: tükörként mutatja meg Doyle valódi személyét, láthatóvá válik a főhős személyazonossága. Később azonban félrecsúszik az íve; nem tudom pontosan, hol. Lehet, hogy egy második nézésre összeállna, ez azonban valószínűleg később derül ki: a film nem volt annyira meggyőző, hogy most újranézzem.

A „Szerencsejátékos vallomása” egy végtelenül nyomasztó, cseppet sem könnyen emészthető kaszinó-dráma. A makaói fényűző szerencsejáték barlangok csillogásában éli mindennapjait Lord Doyle (Colin Farrell), aki keményen iszik és két kézzel szórja a pén... Többzét. Már amennyi maradt neki, mert adósságai miatt egyre mélyebbre süllyed. Lord Doyle nagytőkés arisztokrataként mutatja be magát, miközben kerülgeti azokat az embereket, akiktől hatalmas adósságokat halmozott fel. Időközben a nyomába szegődik egy magánnyomozó (Tilda Swinton), aki szembesíti Doyle-t mindazzal, ami elől menekül. A kaszinó egyik titokzatos alkalmazottja, Dao Ming pedig mentőövet kínál neki, azonban a nőnek is megvannak a saját titkai. "Csak egy nagy nyereményre van szükségem" – hangzik a közhely a lázban úszó, önmaga elől menekülő, izzadt és dülledt szemű férfitól. A sok feszült, hiperaktív és drámai jelenetet tartalmazó film második fele stílust vált egy spirituális és irodalmi területre. A kezdeti szórakoztató pszichodráma egy meglehetősen kusza, erkölcsi válsággá változik, amiben a főszereplőnk már nem tudja megmenteni önmagát, a bűnözőt a csődtől. A filmet csak a művészi produkciókat kedvelőknek ajánlom.

Ne úgy nézd, mint egy kaszinói szerencsejátékfüggő történetet. Ez egy mélyen spirituális film valójában. Két módon lehet befogadni. Az egyik az, hogy megnézed, de figyelmesen. Aztán alaposan utánaolvasol, hogy mit láttál. Ha nem vagy a kínai buddhist... Többa hitrendszer ismerője, akkor ez a lépés nélkülözhetetlen. Ha nagyon figyeltél, akkor ezen a ponton megállhatsz. A másik módszer annyiban különbözik, hogy ezután fogod és rövid időn belül ismét megnézed, hogy minden együtt legyen végül. Én ez utóbbit fogom tenni.

Bevallom őszintén, hogy ez a film nem olyan hangulatban talált meg, hogy igazán oda tudja figyelni rá, így csak a felszínt érzékeltem, az igazi történéseket nehéz volt követni. Nehéz film és nyomasztó. Kedvelem Colin Farrellt, ezért azt vártam, hogy ... Többegy jó és izgalmas filmet fogok látni. De helyette egy nehezen feldolgozható katyvaszt láttam. Talán, ha valamikor olyan hangulatban leszek, majd megnézem még egyszer, hogy értsem is, hogy akkor most mi is történt valójában. Szerintem csak akkor álljatok neki, ha tudtok rá figyelni.