A lengyel bokszoló

Egyszerűen túl hosszú a film, pedig egy Kelet-Európában nagyon is aktuális és korábbról is ismerős történetet mutat meg. Szép megemlékezés a film végén a híres lengyel sportolók bemutatása, akik elhagyták hazájukat.

Soha életemben nem bokszoltam, mégis szeretek bokszról szóló filmeket nézni. Még akkor is, ha sokan értelmetlen sportnak tartják, akkor is, ha egy ilyen fantáziátlan című, lengyel alkotás kerül elém. A film egy Rocky-franchise alkotás, de annál azért kissé komolyabb és komorabb, hiszen az 1980-as évek lengyelországi szegénységéből, a jobb élet reményében szabadulni akaró sportoló történetét követi nyomon. Nem egy szokványos verekedős film, néha szörnyen kemény, néha kegyetlenül őszinte. A lengyel filmek „köztudottan” művészi hírnévvel bírnak. „A lengyel bokszolót” nem mondanám művészinek, ám a jól megírt, szép tempójú életrajzi dráma, ami a fiktív események nyers küzdelmét hozza, hiteles mesének tűnik. Tele van klisékkel, mégis megnyerő. A lengyel rezsimben reménytelen jövőt építeni, az álomépítés Angliában folytatódik. A sportban a szerencsejátékosok diktálta új világban a pénz, a drog, a hűség, a házasságtörés nehezíti a helytállást. Több területen is drámai mélypontokat ábrázol a film, és ez a folyamat összességében 152 percet vesz igénybe. Talán pár merész vágással érdemes lett volna karcsúsítani a történetet, úgy gondolom, a két és fél órát sokan fogják időpocsékolásnak érezni. A „Lengyel bokszoló” egy szilárd alkotás, amely egyszerre kikapcsol és szórakoztat, továbbá visszatekintést nyújt egy letűnt történelmi korszakba.

Szerethető film, még ha kicsit túlírt is. A vasfüggöny innenső oldalán felnőtt, vén rókáknak, mint én, mindenképp ajánlható.