Viharsarok

A környezet lehangoló volt. A szereplőket csak felületesen ismerhette meg a néző, így különösebben nem kerültek közel a szívünkhöz. A történet pedig már lerágott csont.

Jóval túl a barátságon, vagyis egy magyar film a másságról. Itt „még csak” hárman voltak párban, illetve trióban, a következő művészfilmnek titulált alkotásban már a gruppenszex fog fölmagasztalódni. Béna történet, a tettek miértje agyon van hallgatv... Többa, az egész úgy ahogy van merő izzadmány, nem is értem mit ettek rajta Berlinben és néhány kritikus itthon is. Minimalistának jellemzik, de még ez a jelző is hízelgő, hiszen a néző találgathat, hogy mi miért történt. Talán ez volt a film igazi célja, hogy megmozgassa a nézők fantáziáját!? Nem vagyok homofób, de erre a filmre akár egy eurócent kiadása is értelmetlen volt. Igaz történet alapján, ez már szlogenné válik, szerintem már ott is alkalmazzák, ahol szó sem volt arról, hogy ilyen eset a valóságban is megtörtént.

A fő problémám vele, hogy a lelkiség nem tudott átjönni. Sok szöveget nem kellett tanulni az biztos, de még így sem volt meg a feszültség. A végében azt éreztem, hogy valami meghökkentőt akartak a készítők, de maga a tett nemvolt indokolt.

Itt nem egy nagy filmről van szó de bőven nézhető és tetszetős is. Bátran mondhatom erre a filmre, hogy igazán egyben van. Leginkább azok kedvelik, majd akiknek bejön egy laza esti szórakozás mindenféle nagy volumenű gondolattól mentes film.