40 és annyi

Olyan ez a film, mintha Woody Allen összes savanyú gondolatát gyűjtötte volna össze az életközép nehézségeiről. Sajnos Woody tehetséges része nélkül, mert a halomba dobált gondolatok még nem alkotnak se filmet, se forgatókönyvet.

Paul Rudd egyik leggyengébb alakítása. Másfelől van benne néhány jó jelenet. Több színész is ebbe a filmbe próbálgatta a szárnyait, akikben még sok lehet.

Nagyon szókimondó, helyenként nyers, de pont ettől szerethető film. A természetessége adja a könnyed humorát.

Nem csoda, hogy ezt a filmet csak most néztem meg, hiszen 12 évvel ezelőtt, a megjelenésekor még nem érdekelt ez a téma. Ugyanis igazán azok tudják megérteni, akik hasonló életkorban vannak. A főszereplő házaspár eljut egy olyan pontra, amikor az egész életüket megkérdőjelezik, és végigmennek egy olyan mélyponton, amikor nem is tudják, hogy egyáltalán miért is vannak együtt. Érintjük itt az anyagi gondokat, azt, hogy a szülőkkel való kapcsolat hogyan hat ki még a felnőtt életünkre is, és láthatjuk, hogy a pár veszekedései még a saját gyerekeiket is mennyire megviseli. Persze ez az egész komoly téma humorba van ágyazva, hiszen ez egy vígjáték. Leginkább most is a kommunikáció hiánya okozza a gondokat, mint általában mindig. A film megmutatja azt is, ahogyan próbálkoznak életben tartani a kapcsolatukat betartva a pszichológus ajánlásait. Összességében tanulságos lehet azoknak, akik 40 közeli házasok gyermekekkel, vagy csak látni szeretnék más pár küzdelmeit. Gyerekek mellett valóban nem ajánlanám, mert van benne bőven káromkodás.