A leghosszabb nap

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az egyik leggrandiózusabb háborús film abban a korszakban készült, amikor... nem-nem, nem azt akarom írni, hogy a nyertesek írták a történelemkönyveket. Hanem azt, hogy a színészeket, statisztákat még nagyon színpadiasan instruálták. Az eltalált kato... Teljes kritika

A legjobb háborús filmek listáját a napokban megtekintve megakadt a szemem a The Longest Day című 1962-es Ken Annakin rendezésen. Nagyon régen láttam, és újra megtekintve megállapítottam, hogy valóban egyedi, izgalmas és átélhető filmélményt nyújt. A film cselekményének középpontjában az 1944-es normandiai partraszállás áll, a történelem legnagyobb és legkomplexebb hadművelete. Az első napon (D-Day) összesen 170 ezer szövetséges katonát tettek partra Észak-Franciaország Normandia tartományában, mindössze 7%-os veszteséggel. A leghosszabb nap különlegessége, hogy ezt a monumentális, sok-sok ezer hajóval végrehajtott grandiózus hadműveletet több szemszögből is megmutatja. Látjuk az eseményeket a német hadvezetés és a német tábornokok (pl. Rommel) szemével, illetve a helyi lakosság elképedésén keresztül is. A fókusz azonban természetesen a szövetséges katonákon van és azok vezetőin. Egyszerre tudjuk meg, hogy mit gondolt, illetve miben reménykedett a hadművelet alatt Eisenhower tábornok és a legkisebb rendfokozatú katona, akit partra tettek aznap Omaha Beachen. Valódi sztárparádé a szereposztás is: John Wayne, Sean Connery, Henry Fonda, Richard Burton a 60-as évek filmvilágának krémjét alkotta. Az értékelésem természetesen 5 csillag.

Az 1962-es The Longest Day egy óriási klasszikus a háborús filmek között. Ken Annakin monumentális filmet készített az 1944-es normandiai partraszállásról, mégpedig egyedi módon. A script és a rendezés különlegességét az adja, hogy az eseményeket mindkét harcoló oldal felől megmutatja: ott lehetünk az amerikai partraszálló katonák között, és láthatjuk a német tábornokok, tisztek reakcióit is a partraszállást követően. Nagyon jók a harci jelenetek és nagy totálok, melyek átélhetővé teszik azt a bizonyos napot, melyen 10 ezer szövetséges katona adta az életét azért, hogy hamarabb véget érjen a második világháború. Ami az alakításokat illeti: Henry Fonda, Richard Burton, John Wayne emelkedik ki leginkább, de ebben a filmben mindenki helytáll. A történelmi alapokat Cornelius Ryan kutatásai adják, aki személyesen beszélt a háborús túlélőkkel. Az ő anyagaiból készült egyébként a Messze volt a híd is. Értékelésem természetesen 5 csillag, mert tökéletesen visszaadja a normandiai partraszállás eseményeit és hangulatát.

A normandiai partraszállás eseményei a Ryan közlegénynek hála igencsak felkeltették az érdeklődésem, így ez után olvasgatva bukkantam rá eme klasszikusra, mely korának egyik szuperprodukciója, grandiózusságából pedig mit sem veszített. Mi több, az évek múlásával, akár a jó bor, tovább nemesedett. A leghosszabb nap Cornelius Ryan azonos című dokumentumregényét veszi alapul, melyben a szerző végigjárja a D-nap előzményeit, valamint több résztvevő személyes történetét is bemutatja, így átfogó képet nyújt a második világégés egyik leghíresebb offenzívájáról. Jól emlékszem, mikor először láttam a filmet, áthatott egy kellemes izgalom érzete. Azt éreztem, amit A Halál 50 órájánál is: egy olyan háborús filmet láthatok, mely számos karaktert mozgat, akiket koruk igazi nagyágyúi jelenítenek meg, látványos és megvan az a kellemes régi háborús filmes hangulata. Az egészet tetézte, hogy több oldalról láthattuk az eseményeket, és az egyes nemzeteket a megfelelő származású rendezők készítették el. Persze a filmet érheti kritika abból a szempontból, hogy nincs igazi főszereplője, a megjelenő figurák pedig vázlatosak, ezáltal nem tudunk senkivel sem azonosulni. Viszont a dokumentarista jelleg, az, hogy berántja a nézőt és percről percre közelebb kerülünk a támadás megindulásához, azt az érzést nem lehet elvenni ettől a filmtől.