A nindzsa színre lép

Amikor kisdobos voltam, a moziba el-el vittek az iskolával minket, és vetítettek filmeket a keleti blokkból. Némelyik nagyon unalmas volt egy 6-8 éves gyerek számára. És akkor anyámék elvittek az öcsémmel moziba minket. Ezt a filmet néztük meg. Hát onnantól nem volt mese, hazafelé az úton is nindzsák voltunk. Otthon sállal betekert fej, műanyag ninjaszett... Ma már iszonyatosan gagyinak tűnik, amatőr videósok jobb filmeket csinálnak egy telefonnal... Sok dolog fejlődött azóta. A kaszkadőrök, akrobaták sokkal látványosabb dolgokat művelnek, sokkal jobb effekteket láthatunk, amiket akár digitálisan is rá tudnak pakolni egy-egy felvételre... stb. Szóval mai szemmel és felnőttként megnézve értékelhetetlen a produkció. Franco Nero annyira illik oda, mint az ananász a babgulyásba... Aki gyerekként látta, annak nosztalgiából bejöhet. Aki nem látta, az meg nézze meg, és fogja a fejét... :-)

Jajj jajj. Gyerekkorom egyik nagy klasszikusa, a feher nindzsa... Ujranezve es mai szemmel mar igazan borzaszto es ertekelhetetlen borzalom az elso perctol az utolsoig. Ami egy kicsit felfele huzza, az Franco Nero, de a mai napig nem ertem, hogy mivel kenyszeritettek vajon ot arra, hogy elvallaja ezt a pocsek szerepet..

A film megtekintése nélkül nem tudnám, hogy „Az igazi ninja nem öl, csak megsemmisít.” A második rész 10/10 volt, ez a nyomába sem ér, mert kevés az akció, és nem olyan viccesek az effektek, de egyszer-kétszer azért lehet röhögni. Megértem, hogy a szocializmusban megvadultak ettől a filmtől, és gondolom, mindenki ninja (bocsánat: nindzsa) akart lenni utána. Franco Nerót sem volt egyszerű ninjaként ugrándozva-rugdosva látni.

ez egy olyan film, amit ha megnéztem volna 13 évesen, biztosan meresztettem volna a szemem, de egész gyerekkoromban sikeresen elkerültem, most meg már csak mosolyogtam rajta