Démonaink

Az első 15 percben majdnem abbahagytam, mert céltalannak, semmitmondónak éreztem az egészet. Jobban tettem volna, később se lettem boldogabb. A női féltékenység fura, zavaros köntösbe öltöztetve. Nem nyerte el a tetszésem.

A tartalommal alapján sokkal jobbra számítottam, egy nagyon demoralizáló film és értelmetlen is egyben.

Ragyogóan adja vissza a féltékenységet, az elismertség hiányából fakadó negatív romboló érzelmeket, amik azután a végkifejlethez vezetnek. Sophia Takal legjobb filmje szerintem, a két főszereplő zseniálisan mutatja meg, és egészen a film végéig tudja fokozni a feszültséget. Mackenzie Davis egyik legjobb filmje.

A történettel és a szereplőkkel nem volt gond, de nem is tartom egy kimondottan jó filmnek. Szerintem tovább is húzhatták volna. Próbálhatták volna kicsit tovább feszíteni a húrt, nagyobb feszültséget elérni és az utolsó cseppet a pohárban (az át nem... Több adott szerepfelkérést) kicsit későbbre halasztani. A telefonos jelenet túlságosan kiszámítható volt. Ugyanúgy túl rövidnek éreztem az ezt követő részt is. Tovább is mutathatták volna, ahogy belehelyezi magát a másik lány helyzetébe. A befejezés azonban jó pontban érkezett, ott már egy teljesen más film kezdődött volna, így jó hogy vége lett. De addig többet is tehettek volna bele. Gondolom az volt a céljuk, hogy ne húzzák el addig, hogy már unalmas legyen, de szerintem átestek a ló túloldalára. Az viszont érdekes, hogy míg a film egyik fontos témája a meztelenség, mégsem volt benne olyan pucér jelenet, ahol mutattak is volna valamit. Eleinte nem tudtam, hogy a végén megölik egymást, vagy az ágyban kötnek ki. Ja, és nem tudom kinek tűnt még fel, de a főszereplő csaj, igen komoly Emilia Clarke hasonmás. Összességében egy nézhető film, de nem hoztak ki belőle mindent.