Fegyverek

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Mostanában több olyan horrorfilmet láttam, ami nme feltétlenül henteléssel, kaszabolással van tele, hanem valami értelmes akar kisülni belőle. Van valami misztikus, valami elgondolkodtató. Ez a film is ilyen volt egész hosszan. De aztán a vége felé e... Többlkezdődött az értelmetlen visítva-rohangálás, az elég sokat rontott a filmen. Viszont amikor a kölykök megindultak üldözni az boszorkányt, az nekem egyértelműen megidézte a nép haragját a politikusok, a hatalom ellen. Az elmúlt 5 ében tapasztalható orosz aggresszió, a hazánkban történő önkényuralom építése, a végtelen lopás, sarcolás jelképe a boszorkány, és az üdöző kölykök a nép, akinek elege van a kontrollból, a sanyargatásból. Idézi ez a Thomas Mann féle Márió és a varázslót is. Lehet, hogy semmi ilyen szándéka nem volt a készítőnek vele.... de lehet, hogy igen. A rombolás és a zsarnokság felszámolása utáni épülés mind-mind benne volt ebben a filmben. Nekem. De ha nem akarsz belelátni ilyesmit, akor is egy jobb fajta horrort láthatsz, nem a zombiáradatos, harapdálós vagy a szörnyek jönnek és megesznek ....vagy az emberek darabolják egymást végig fajta film..... Ennek próbál értelme lenni.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Előrevetítem, hogy valószínűleg lelövök 1-2 poént, szóval csak akkor olvass tovább, ha nem bánod! A film kb.első fele nagyon tetszett. Csupa rejtély és izgalom volt minden, nagyon jó volt a felütés, az in medias res, a kamerafelvételek, amiken látni... Teljes kritika

A Fegyverek egy olyan filmélmény volt számomra, amitől tényleg libabőrös lettem. Nem a megszokott, kiszámítható horror, hanem olyan, amely lassan kúszik a bőröd alá, és mire észrevennéd, már nem tudod kivonni magad a hatása alól. A történet középpontjában az a hátborzongató eset áll, amikor egy kisvárosban egy egész iskolai osztály gyerekei egyszerre eltűnnek, egyetlenegy gyermek kivételével. Már önmagában ez a felütés is dermesztő, de az igazi ereje a filmnek abban rejlik, ahogyan megmutatja a közösség reakcióit: a szülők rettegését, a tanárnő kétségbeesését, és azt a különös gyanakvást, ami lassan mindenkit összeköt. Számomra volt egy konkrét jelenet, ami beleégett az emlékeimbe. Ott, abban a pillanatban végigfutott rajtam az a hideg, különleges bizsergő érzés, amit még sose éreztem egy film alatt sem. Az a jelenet nálam tényleg elérte, amit egy horrorfilmnek kell: egyszerre rémített meg és ragadott magával. Érezni lehet, hogy minden apró részletnek jelentősége van, és ettől a néző akarva-akaratlanul is állandó feszültségben ül. A Fegyverek számomra egy igazi rémisztő élmény volt, nemcsak a története miatt, hanem mert tényleg át tudta adni azt az érzést, hogy valami sötét és megmagyarázhatatlan dolog közelít. Kevés film képes ennyire mélyen megérinteni és közben megrémíteni, de ez pontosan ilyen volt.

Furcsa ezt épp egy horrorfilmről mondani, de a Fegyverek egyszerűen zseniális, és idén kategóriájában már a második ilyen kaliberű alkotás. Tulajdonképpen az első háromnegyede nem is horror, hanem inkább egy feszült misztikus thriller, ami aztán a végére egy teljesen elborult, vérgőzös bad trippé válik: jó értelemben. Hihetetlen jól van felépítve a sztori, ahogy többféle nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, miközben minden egyes nézőponttal újabb és újabb szereplőhöz kerülhetünk közelebb. Morbid humora, kényelmes történetvezetése, vizuális megoldásai és kiválóan megírt karakterei remekül működnek együtt, a zenei aláfestés pedig felteszi az i-re a pontot. Kár lenne bármit is írni a történetről, mert már az maga élvezet, ahogy szép lassan kibontja a cselekményt a különféle nézőpontokon keresztül. Egyszerre szürreális, vicces, nyers, feszült, minden percét és képkockáját imádtam. Határozottan rétegfilm, nagyon megosztó lesz, mert vagy utálni, vagy imádni fogják, de szerintem máris kultstátuszt vívott ki magának. Nálam mindenképp. Így kell 2025-ben intelligens horrort készíteni.