A film 1965-ben játszódik New Yorkban, és a legendás horrorklasszikus, a Rosemary gyermeke előzményét meséli el, feltárva, mi történt a lakásban, mielőtt Rosemary beköltözött. Miután egy küszködő, fiatal táncosnő súlyos sérülést szenved, sötét erők vonzáskörébe kerül, amikor egy különös,… Több

FILMINFÓ
Filmgyűjtemény
KULCSSZAVAK


59 A 7A lakás (2024)

59 A 7A lakás (2024)

59 A 7A lakás (2024)
A kép forrása: Gareth Gatrell / Paramount+

59 A 7A lakás (2024)

59 A 7A lakás (2024)

59 A 7A lakás (2024)

59 A 7A lakás (2024)

59 A 7A lakás (2024)
A kép forrása: Gareth Gatrell / Paramount+

59 A 7A lakás (2024)

59 A 7A lakás (2024)
Én nem láttam (még) a Rosemary gyermekét, de a kapott infók alapján nem csalódtam. Tetszett a képi világ, a lassú tempó, és hogy nem ugrált ki állandóan valami a csukott ajtók mögül. Jól áll a filmnek a lassú, borongós vonal, a lappangó kétségbeesés és a fura figurák. Biztosan megnézem a film alapjául szolgáló művet is, de szerintem aki ezt a hangulatot szereti, annak önmagában is élvezhető mozit teremtettek. Pont az történt, amire számítottam; engem lekötött a cselekmény úgy is, hogy nem rágtam le tövig a körmeimet. Örülök, hogy nem csak fröcsögő vérrel készülnek "horror" filmek.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Aki látta a Rosemary's Baby című filmet Mia Farrow-val, John Cassavetes-szel és természetesen Ruth Gordonnal Roman Polanski rendezésében, az szerintem érteni fogja, akinek fogalma sincs az eredeti moziról, az vaksin tapogatózik a hülyeség mocsarában.... Teljes kritika
Szokták ezt mondani... Jelen esetben ez tényleg így van, de én nem is számítottam másra. Hangulatos film volt, remek színészekkel és látvánnyal. Nem volt valami para film kicsit se, pedig elfért volna bőven benne. Egyszer megnézhető, de amúgy ennél rosszabb sose legyen, én azt mondom. Úgy tűnik, 2024-ben már kezd elfáradni az Antikrisztus, csak mert idén 3-szor is meg akart születni... Az első ómen, Szeplőtlen és Apartment 7A.
John Anderson, a The Wall Street Journal ismert, filmekkel foglalkozó munkatársa egy „nagyon stílusos újrahasznosítási erőfeszítésnek” nevezte a filmet.
A filmet még a híres horrorikon, Robert Englund is méltatta és dicsérte.