Banki meló

Roger Donaldson kreálmánya, mely követi picikét Guy Ritchie jellegét. Betéblábolhatunk vele az 1970-es évek Londonjába, a légkört hellyel-közzel éreztem, olykor meg semennyire nem. Roger Banki melójának nincs akkora húzóereje, óriási csavarokat sem spékelt bele, amit lehet a forgatókönyv gyengeségére kellene írni.

Statham egyszerűen nem tudja színészileg hozni, amit elvárnak tőle. Nem is értem, milyen respektje lehet neki trutyivúdban, hogy időről-időre neki adjanak valami főszerepet. Itt is botrányosan rossz, mint maga a film.

Azt kell ismerni, hogy az a film, amelyben a volt modell, Jason Statham szerepel nem sorolható a lila művészfilmek közé. Statham erőssége az akció, a verekedés, a zúzás, ezeket kiválóan űzi. Van azonban két olyan filmje is, amelyekben próbálkozott a ... Többszínészettel is, nem sikertelenül. Az egyik a „Kolibri kód”, a másik pedig a szóban forgó munka. Már rögtön az elején értesülünk arról, hogy igaz történet alapján, ezért a bankrablós film visszarepít bennünket a hetvenes évek elejére. A rablás igazi, klasszikus kasszafúrás alagútásással, légkalapáccsal, a betont is áttörő szerkezettel. Semmi high-tech a riasztó berendezéssel való játék, hiszen azt éppen modernre cserélik, így csak a hagyományos banki eszközökkel védik a széfeket. Az is tetszett, hogy a rablással még nem fejeződött be a történet, számos csavar követte. Érdekes volt a Rendőrség és a Titkos Szolgálat közötti ellentét megjelenítése is. Terry (Statham) csak egy nagyon rövid jelenetben használta harcművészeti képzettségét, de ennyi ebben a filmben elég is volt. Mi sem mutatja jobban a tetszésemet, mint az, hogy tíz év múltával újranéztem és a saját értékelési rendszeremben négyesről négyötödre emeltem az értékét. Ezen az oldalon erre nincs lehetőség, maradjunk a bivalyerős négyesnél!

Nagyon jó kis film, ami tökéletesen megmutatja milyen romlott világban is élünk. Erre a legjobb példa Poirot, azaz David Suchet szavai: - Tudja, én elég sötéten látom ezt a világot. Szerintem a velejéig aljas, romlott és korrupt...