A harci drón

Sikerült megnéznem ezt a csodát. Sokáig kitartottam amellett, hogy a film olyan, mint Darth Vader, azaz bár sötét és kegyetlen, legbelül van benne jóság. Sajnos tévedtem, Darth Sidius megtestesülése a film. Nincs benne semmi jó, és ha nem vigyázok, az életemre tör. Három jó dolgot tudok a filmből kiemelni: nagyszerű karakterek a színészek közt, tisztességesen megrajzolt robotok, semmi hányós poén. Minden más a nem jó dolgok listájára került: rendezés, operatőri munka kidolgozottsága, párbeszédek, történet, mellékszereplők. A történetben akkora bakik és logikai hibák vannak, mint a rossz tanuló matekdolgozatában. Bár elsőre jónak tűnik, hisz szereplők vannak benne, de összességében egy értelmetlen katyvasz. Kiemelkedő az a kettősség, ahogy a szereplő karaktere beragyogja hitelességével a képernyőt, miközben a színészi játéka gyatra. A rendező az egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Mi nézők pedig bosszankodunk, hogy a helyes, szimpatikus tündék helyett megint nézhetjük az orkokat vonulni. Főhőseink annyi értelmetlen dolgot tesznek a történetben, hogy az már a nézőnek kínos. A megvalósítás inkább közelít egy játékadaptációhoz Csernobil mellett, mint egy Feláldozhatók stílusú keménykedéshez. Ez a film pont annyira kemény, mint Csoki a Babettán. Nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek.

Egy merő zagyvaság.

Túlzottan sok a keménycsávóskodás. Azt kívántam bárcsak meghalnának a főhősök.

Egyáltalán nem rossz film, de nem is jó. Határozottan nem ZS-kategóriás sci-fi. Az akciójelenetek jók voltak, néha kicsit komikusak. A színészek nagyon jó munkát végeztek.