Én a felénél elvesztettem az érdeklődésemet, de attól még nem biztos, hogy rossz. Amúgy ez a változat egy 2011-es belga film remake-je.
A 'fogyatékkal élők köré épített vígjáték' kategória mintha trendi lenne így a 21. század elején. Melyik érzékeny civilizált néző vallaná be, hogy nem szórakoztatja eléggé? Én úgy próbáltam eldönteni, hogy mennyire jól sikerült film ez, hogy elképzeltem, milyennek számítana normális hétköznapi emberekkel. És nekem az jött ki, hogy átlagemberekkel előadva eléggé átlagos lenne. Azt is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha nem road movie-ként csinálták volna meg, hanem egyetlen kisvárosban játszódik a teljes cselekmény, úgy meg már egyenesen gyenge lett volna. Az értékelésem során ezt tartottam szem előtt, eltekintettem a szereplők adottságaitól.
A történelem során számtalanszor feldolgozták, hogy van néhány fiatalember, akik szexelni szeretnének végre, ennek érdekében szőnek egy tervet, majd nekiállnak végrehajtani azt. A végén elérik a vágyott céljukat, de nem úgy, ahogy remélték, hanem úgy, hogy menet közben rájuk mosolyog az önzetlen szerencse. Eközben ők is sokat tanulnak, bölcsebbek lesznek, a szüleik is jobban megértik őket, ők pedig a szüleiket. Bla bla. Ez a felnövéstörténetek egyik elterjedt alkategóriája. A formátum pedig szinte kötelező jelleggel road movie szokott lenni, most sincs ez másképp. Ilyen vígjátékból rengeteget forgattak már le, ez most abban különbözik, hogy ez a fogyatékkal élőkkel készült változat, vagyis annak is a remake-je.
NA Kanos rokik (2019)
Három fogyatékkal élő fiatal férfi útra kel, hogy egy montreali bordélyházba menjen, ahol speciális igényű embereknek nyújtanak szolgáltatásokat, hogy elveszítsék... több»
