Az élet Ricardóéknál

Hát én nem egészen értem, hogy mi volt itt a terv. Aaron Sorkin írt pár sikeres forgatókönyvet, de rendezőként nálam nem aratott sikert. A színjátszás színházasan hangoskodó, a történetmesélés és a vágás zavaros, és a nézőnek küzdenie kell a figyelme fenntartásáért. A remek Nicole Kidman és Javier Bardem tehetsége nem tud kibontakozni, a történet érdektelen. Legalább J. K. Simmons játéka természetes, nem tudta a rendező sterilizálni úgy, mint Bardemet és Kidmant. Kissé off, de Kidman különben fizikailag remek formában van (kb. 54 éves volt a forgatáskor), a plasztikai sebészének viszont sajnálatos módon túl nagy szabadságot engedélyezett, így kicsit nehéz felismerni. Hát, sajnálatos. Jobban szeretném látni a megszokott arcokat, akiken meglátszik az idő, mint valami simára kifeszített lufiarcú egyenembereket. Mindegy, az ő teste, az ő dolga. A film egy mai szemmel rendkívül béna 1950-es tévés sitcom főszereplőinek magánéletével foglalkozik. Akik akkor nézték, nagyrészt már meghaltak, az a pár 85-105 éves túlélő pedig. aki annak idején nézte, már rég nem mozizik, hanem a rendelőintézetben várja, hogy szólítsa a doktor. Mindenki másnak meg kb. semmit nem mond az egész semmit.

Aaron Sorkin ismét bizonyítja, hogy kiváló forgatókönyvíró, de rendezőként legfeljebb a középszerűség felső határát súrolja. Hollywood töretlen csillogását a televíziózás megjelenése törte meg az 50-es években. Az eleinte másodrendű formátum hamar v... Teljes kritika

Ez a történet annak mond igazán valamit, aki ismerte ezt az ötvenes években forgatott sitcomot, de legalábbis a szereplőket. Ha jól saccolom meg ezen emberek számát Magyarországon, nagyjából nulla, magamat is beleértve. Így csak egy túlírt zagyvaságk... Többént éltem meg, hiteltelen drámával. Őszintén! Ha nem Nicole, Javier és Simmons játssza a főszerepeket, ki kattintott volna erre a címre?

Jó film, bár kicsit jobban is megírhatták volna. Helyenként nagyon lassan csordogál és néha kaotikussá válik. A színészek munkája külön dícséretet érdemel.