Carmen Jones

Az opera műfaja nem áll a szívemhez közel, mégis, ez az amerikai környezetbe áthelyezett musical verziója, amely sokáig a Broadway sikerdarabja is volt, annak idején és most is nagyon tetszett. Elsősorban a zenéje miatt. A 36 évesen elhunyt Georges Bizet muzsikája csodálatosan tiszta, érzelmekkel teli. Nem véletlen, hogy a világ operaházaiban állandó jelleggel a repertoárhoz tartozik. Ebben a verzióban az énekesek is nagyon jól teljesítettek. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem a két főszereplő, Dorothy Dandridge és Harry Belafonte énekelt, az utóbbi még a pályája elején tartott és nem tartották elég ismertnek, hogy hangját is kölcsönözze Joe tizedesnek. 1954-ben merész húzásnak számított a csak fekete színészek szerepeltetése, de bejött, hiszen Dandrige első afroamerikai színésznőként Oscar-jelölést is kapott. Más kérdés, hogy a későbbi monacói nagyhercegnő, Grace Kelly „elhappolta” előle „A vidéki lány” című filmben nyújtott alakításával. Mozgalmas film, természetesen a zene és az énekszámok dominálnak benne, de a modernizált cselekmény megőrizte az eredeti mű drámaiságát. A dohánygyárból ejtőernyő készítő üzem lett, az ünnepelt torreádorból közönségkedvenc bokszbajnok, de az operák tragikus végzete nem maradt el. A tragikus hatást az is fokozza, hogy Carmen megformálója viszonylag fiatalon, 42 éves korában, máig is tisztázatlan körülmények között halt meg.