Dillinger halott

Két ma már néhai nagy tudású személy, Benedek István (1915-1996) és B. Nagy László (1927-1973) írt homlokegyenest ellenkező méltatást Marco Ferreri 1969-es filmjéről a „Dillinger halott”-ról a Filmkultúra 1969-es évfolyamában. A polihisztor B.I. élbő... Többl elutasította a filmet, az elismert filmkritikus B.N.L, pedig korszakos jelentőségűnek tartotta a nézőket is nagyon megosztó darabot. Én magam kevés vagyok ahhoz, hogy eldöntsem kinek volt igaza, csak azt tudom, hogy nekem tetszett a film. Jó negyven évvel megelőzte saját korát, ha voltak is benne homályos részletek, mára ezek kitisztultak és jóval aktuálisabbak lettek. Glauco (van olyan érzésem, hogy beszélő név!) Michel Piccoli szenzációs alakításában igazából a mai, XXI. századi elidegenedett embert ábrázolta. A végrehajtott action gratuite egyenesen következett a főhőst körülvevő világ helyzetéből. Polgárpukkasztás? Nem! Tegnapi kórkép, amely időszerűbb, mint volt az elkészítés időpontjában. A film lezárása is egyértelmű: Tahiti nem igazi megoldás.