Egyedül nem megy

A rendezés közepes, de a négy kiváló főszereplő remek játéka sokat emel az összhatáson. Picit döcögősen indul, de ahogy alakul a történet, javul és egyben mélyül is (az alapjául szolgáló regény minden bizonnyal még hangulatosabb). Ráadásul az uniform... Többizálódó filmipar hatásaitól még mentes, jellegzetesen francia (amit én nagyon kedvelek), és a streamkínálat silány áradatában kifejezetten jól esik...

Az íráskor fiatal Anna Gavalda Ensemble, c'est tout című, 2005-ös regényéből rendezte a hetvenes éveiben járó, közepes szintű filmekre szakosodott Claude Berri ezt a filmet. Az eredmény egy érdekes és különös hangulatú alkotás lett, és nem is voltam ... Teljes kritika

Az a baj, hogy a rendező olvasta a könyvet. A cselekmény nagyjából stimmel, de a szereplők benső mozgatórugói a filmben nem kerültek a helyükre. Persze gonosz vagyok... nem könnyű feladat egy jó regényből jó filmet készíteni. Eltalálni a képen is ér... Többthető hangsúlyokat, elhagyni, ami nem fontos, nem a cselekmény szintjén hozni át a hangulatot. Claude Berrinek ez most nem sikerült.

Jó kritikákat olvastam erről a filmről, bár a műfaját (romcom) nem túlságosan kedvelem, hát megnéztem. Nem vett le a lábamról, de egyszeri alkalomra megfelelő, ha nincsenek túlzott elvárások. A film alapjául szolgáló könyvet jó előre bespájzoltam, de... Több a film után lemondtam az elolvasásáról. Legjobban a nagyi (a nagyszerű színésznő, Françoise Bertin alakítása tetszett, sajnos 2014 óta már nincs az élők sorában) sorsa hatott meg. Emberek vagyunk, véges az életünk. Meglehetősen kiszámítható történet, nincsenek benne váratlan fordulatok, talán az, amikor Camille (Audrey Tautou) „lehalkítja” Franck (a sokoldalú színész, rendező, díjugrató, Guillaume Canet) zenebonáját. A dadogó, mégis a színpadról ábrándozó arisztokrata szerepében Laurent Stocker 2008-ban jogosan jelölést kapott a legígéretesebb fiatal színész César-díjára.