Az íráskor fiatal Anna Gavalda Ensemble, c'est tout című, 2005-ös regényéből rendezte a hetvenes éveiben járó, közepes szintű filmekre szakosodott Claude Berri ezt a filmet. Az eredmény egy érdekes és különös hangulatú alkotás lett, és nem is voltam könnyű helyzetben, hogy akkor ez most hány pont/csillag, és most akkor ez jó volt, vagy közepes, vagy a kettő között valahol. Végül amellett tettem le a voksomat, hogy inkább közepes.
A cselekmény a jelenkori Párizs agglomerációjában játszódik, tele fura karakterekkel. Közülük is a főszerepet a film idején mintegy húsz kilós Audrey Tautou alakítja, ő a kissé autisztikus Camille, akinek vacak a munkája, vacak a tetőtéri otthona, és seggfej az anyja, de ezek a dolgok csak nagyon felszínesen hatolnak el a tudatába.
Emlékeztet az egykori Amélie-re, kétségeim is támadtak, hogy Tautou tud-e mást játszani, mint ezt a nagy, gombszemmel ártatlankodó és jótét, de kissé kattant széplélek leányt. Alatta pár emelettel lakik egy dadogós, kékvérű származású, kicsit mesehősszerű figura, akinek a lakótársa egy frusztrált, agyonterhelt szakács, akit antiszociálisként és antiromantikusként ismerünk meg, legalábbis elsőre. Neki is megvannak a családi terhei, mint Camille-nak. A dadogós (aki szintén valamennyire kattantnak látszik) találkozik egy további lánnyal, de az ő bemutatásával nem terhel minket sem a rendező, sem az írónő.
És akkor beindul egy olyan dinamika a szereplők között, ami onnantól egészen a legvégéig teljesen előreláthatóvá és megjósolhatóvá teszi a cselekményt, plusz-mínusz van némi szerelmi nyűglődés, ami hála istennek azért megoldódik. De az se olyan, amitől le fogjátok tépni a fotel karfáját izgalmatokban, valahogy előre látszik, hogy nem lesz gond.
Az egészet belengi valami évszázados, csipketerítős nagymamás, szépelgő hangulat, ami férfi nézőként meglehetősen próbára tett, és nem tudom, hogy a női nézők közül hányan vevők erre a fajta muzealitásra, de ha véletlenül nem, akkor is várhatóan bőségesen kárpótolni fogja őket a vastagon csordogáló, mézédes szirup, melybe boldogan fognak beleragadni.
Nagy megfejtések nincsenek, ez nem az a mozi, amit nagyon túl kellene agyalni, az a pár gondolat, amit a cselekményből és a meglepetést soha nem okozó, kiismerhető, kétdimenziós karakterekből elvihetünk magunkkal, jobbára közhelyes. Valamikor évtizedekkel ezelőtt láttam Romana névre hallgató, folytatásos romantikus regényfüzeteket, beléjük lapoztam, hát, felejthetetlen élmény volt. Gondolom, ma is vannak ilyenek, csak másképp hívják esetleg ezeket a füzeteket. Valahogy olyan volt, mintha egy ilyen romantikus füzetbe írt valamiből forgatták volna a filmet.
64 Egyedül nem megy (2007)
Miután Camille (Audrey Tautou) megbetegszik, kénytelen Philibert és Franck (Guillaume Canet) mellett élni. több»
Szereplők: Audrey Tautou, Guillaume Canet, Danièle Lebrun, Laurent Stocker, Firmine Richard
