Véletlenül írtam egy könyvet

Aranyos, egyedi magyar film. Kis- és nagykamaszoknak egyaránt való. Vannak megható jelenetek, pityeregni is lehet. Zsurzs Kati imádnivaló, de kivétel nélkül az összes színész kedvelhető. Az elhangzó zenék, hangulatok zseniálisak. Remek családi film, megható, és sokszor vicces.

Mi lehet egy gátfutó életcélja, ha nem az írás, ugye? A film története és az egész történetvezetés pont olyan szétszórt és hirtelen, mint egy kamasz élete. Hol mélypontok, hol pedig magasságok jellemzik. A középpontban pedig mi más állhatna, mint az ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Véletlenül írtam egy könyvet a 13 éves tinilányról, Nináról szól, akinek legfőbb vágya, hogy író legyen. Miközben a szomszéd néni segít neki, hogy hogyan váljon a történetek igazi kitalálójává, elkezdi foglalkoztatni, hogy milyen lehetett édesanyja. Sajnos, mivel nagyon kicsi volt, amikor meghalt, nem sok emléke maradt róla. Ismerősei is másképp, sokszor ellentétesen emlékeznek rá. Ez így elég nehéz, főleg, hogy sosem engedte, hogy rendesen fényképezzék, ezért még egy kép sincs róla. Pedig a kislány még a gimnáziumba is elmegy, hátha legalább a tablóképén láthatja anyja arcát. Mindeközben apja szerelmes lesz egy nőbe, akit bár kedvel, de nehezen tudja elfogadni, hogy akaratlanul az anyja helyére lépjen. És akkor ott van még az első udvarló is, aki bár tetszik neki, de még nem áll készen a szerelemre. A film mély érzelmeket váltott ki belőlem, folyamatosan a saját elvesztett anyukámra gondoltam, sok hasonlóságot felfedezve a kislány érzéseivel, ezért eléggé meghatódtam, és meg is könnyeztem az eseményeket. Bár a filmben az anyukája már 8 éve, hogy meghalt, most érkezett el oda Nina, hogy feldolgozza a halálát, hiszen most lenne igazán szüksége az anyjára, és nehéz beengedni helyette egy új nőt, egy idegent, aki pótolhatja. Szerencsére édesapja nagyon türelmes vele és engedi, hogy a saját tempójában fogadja el az új élethelyzetet, hogy mostantól nem hárman, hanem újra négyen legyenek egy család.

Helyes film, 1-2 kedves jelenettel, de számomra nem túl maradandó. Nem az a fajta, amin napokig lamentál az ember.