Vélemények (15)
Jó történet, ötletes kivitelezés, szerethető karakterek. Könnyed családi film, egy perc unalmas rész sincs benne. Jól szórakoztam.
Mi lehet egy gátfutó életcélja, ha nem az írás, ugye? A film története és az egész történetvezetés pont olyan szétszórt és hirtelen, mint egy kamasz élete. Hol mélypontok, hol pedig magasságok jellemzik. A középpontban pedig mi más állhatna, mint az ... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A Véletlenül írtam egy könyvet a 13 éves tinilányról, Nináról szól, akinek legfőbb vágya, hogy író legyen. Miközben a szomszéd néni segít neki, hogy hogyan váljon a történetek igazi kitalálójává, elkezdi foglalkoztatni, hogy milyen lehetett édesanyja. Sajnos, mivel nagyon kicsi volt, amikor meghalt, nem sok emléke maradt róla. Ismerősei is másképp, sokszor ellentétesen emlékeznek rá. Ez így elég nehéz, főleg, hogy sosem engedte, hogy rendesen fényképezzék, ezért még egy kép sincs róla. Pedig a kislány még a gimnáziumba is elmegy, hátha legalább a tablóképén láthatja anyja arcát. Mindeközben apja szerelmes lesz egy nőbe, akit bár kedvel, de nehezen tudja elfogadni, hogy akaratlanul az anyja helyére lépjen. És akkor ott van még az első udvarló is, aki bár tetszik neki, de még nem áll készen a szerelemre. A film mély érzelmeket váltott ki belőlem, folyamatosan a saját elvesztett anyukámra gondoltam, sok hasonlóságot felfedezve a kislány érzéseivel, ezért eléggé meghatódtam, és meg is könnyeztem az eseményeket. Bár a filmben az anyukája már 8 éve, hogy meghalt, most érkezett el oda Nina, hogy feldolgozza a halálát, hiszen most lenne igazán szüksége az anyjára, és nehéz beengedni helyette egy új nőt, egy idegent, aki pótolhatja. Szerencsére édesapja nagyon türelmes vele és engedi, hogy a saját tempójában fogadja el az új élethelyzetet, hogy mostantól nem hárman, hanem újra négyen legyenek egy család.
Helyes film, 1-2 kedves jelenettel, de számomra nem túl maradandó. Nem az a fajta, amin napokig lamentál az ember.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Meglepően kedves film egy tinilány életéről, családjáról, problémáiról. Teljes mértékben lekötött. Nem mellékes az a tény sem, hogy kevés olyan lányoknak (lányokról) szóló filmes élmény látható a mozivásznon, ami azonosulást kínál a fiatalabb korosztály számára. Színes kavalkádot teremt a sok színes, mintás, pöttyös, csíkos ruha, amelyeket Nina visel nap mint nap. Ez nemcsak egy jó alaphangulattal ruházza fel a vizuális hatást, de az idő múlását is érzékelteti, ami ráfért a cselekményre. Nina édesanyjára egyáltalán nem emlékszik, és ez fokozódó, negatív életérzést és identitásválságot okoz a kislány életében. Valamiért író szeretne lenni, így eljár egy író nénihez tanulni, akinek szinte mesebeli szerep jut a filmben. Nagyon ötletesek ezek a jelenetek a cicával, Néróval, a teafőzővel és a "könyvodúval" együtt, és talán az egyik legkiemelkedőbb helyszín. A megözvegyült édesapa elég jó fej. Sikerült nem egy erőltetett, szenvedő karaktert felépíteni a személyében, aranyosan bánik a gyerekeivel. Lehet, hogy mélyebben is meg lehetett volna dolgozni az ő karakterét, apránként derül ki róla egy-egy foszlány, pl. hogy egy animációs mesén dolgozik. Nina öccse nagyon cuki, ügyesen játszották el szerepeiket a gyerekszínészek. A meglepetést leginkább az okozta, hogy nem egy drámai hangoskodástól hemzsegő, erőltetett, tinédzsereknek szóló magyar film, hanem egy igazán kedves, kreatív, élvezhető alkotás született.
Hát mivel az utóbbi időbe több magyar film is kijött, így azokhoz képest ezt a filmet egy közepesre értékelném. Volt benne érzelmeket kiváltó rész, de a meghatódottságot számomra régi emlékek váltották ki, nem pedig a filmben lévő történés. Számomra az is feltűnt, és kezdett idegesíteni, hogy ebbe a filmbe a szereplők 80% kék szemű?! A film közepétől ez a kérdés foglalkoztatott, hogy vajon a színészek kiválasztásakor ez mennyire játszott szerepet...??? Lovas Rozi extra keveset szerepelt, azt gondoltam, többet fog játszani benne. Aranyos film, de többet vártam.
Hasonló filmek
Aranyos film. Jó, hogy magyar. Kellenek az ilyen filmek, és az új színészek is meg tudják mutatni magukat legalább. Jó film lehet az egész családnak.
Ha nem a hogyan készültet látjuk először, még talán meg is értenénk... De! És itt van az a "de", amit életünkben nem gondoltunk. Ez a film jó. Ez a film zseniális, ugyanis visszaadja azt a történetet egy kis csavarral, amiről a könyv is szól. Villő és Bonca játéka elképesztő (leszámítva, hogy az egész Demeter család szerepel a filmben), és bár nem vár a néző nagy interakciót, a film közepén döbben rá, miről is szól valójában. Magyar alkotás, holland történet, és mintha nem is egy magyar filmet néznél. Ez egy szuper felnövéstörténet, és teljesen megérdemli a díjat, amit kapott...
Ha moziban néztem volna, biztos, hogy felállok és kijövök. De a Netflixen: mostam, teregettem, vacsoráztam... Egyáltalán nem kötött le. Vagy ötször megállítottam.
Kedves film, jó volt végignézni. Néha összeszorult a szívem, néha nevettem. Jól eltalált karakterekkel, hétköznapi sztorival nálam minden klappolt. Egy kicsit sok volt számomra a kék-piros-fehér mindenhol, ettől függetlenül jól szórakoztam.
A moziban akartam megnézni, de végül Netflix lett belőle. Könnyed délutáni film. A jelenleg 3 legnépszerűbb magyar film (Hogyan tudnék élni nélküled, Futni mentem, Véletlenül írtam egy könyvet) közül nekem ez szerepel a harmadik helyen, de ez semmit sem von le a film értékéből.
Aranyos, egyedi magyar film. Kis- és nagykamaszoknak egyaránt való. Vannak megható jelenetek, pityeregni is lehet. Zsurzs Kati imádnivaló, de kivétel nélkül az összes színész kedvelhető. Az elhangzó zenék, hangulatok zseniálisak. Remek családi film, megható, és sokszor vicces.
