Nekem meglepően működött. Nem kell tőle világmegváltó történetet várni, de egy könnyed, párkapcsolati vígjátéknak teljesen rendben volt. Voltak poénok, amiken tényleg nevettem, és az egésznek volt egy jó, kicsit kaotikus hangulata. Nem tökéletes, de moziban abszolút jól szórakoztam rajta.
Az Apám lánya nem az a típusú dokumentum, amit csak úgy a háttérben nézel — végig benne vagy, mint ha valaki a barátod vallaná meg a múltját, szó szerint kibontva a család titkait. Néha fájt, néha dühített, néha meg csak elképesztett, mennyi mindent rejthet egy „átlagosnak” tűnő család. Brutálisan őszinte, és ezért kiemelkedő.
Fantasztikus történet, amit az ember legszívesebben újra és újranézne. Nagyon remek szereposztással és kiváló hangulattal bír, az egész egy igazi alkotás.
57 Félrelépni szabad (2026)