Apám lánya

Az Apám lánya nem az a típusú dokumentum, amit csak úgy a háttérben nézel — végig benne vagy, mint ha valaki a barátod vallaná meg a múltját, szó szerint kibontva a család titkait. Néha fájt, néha dühített, néha meg csak elképesztett, mennyi mindent ... Többrejthet egy „átlagosnak” tűnő család. Brutálisan őszinte, és ezért kiemelkedő.

Nekem az tetszett nagyon, hogy nem dramatizál túl semmit: nincs gonosz főgonosz, nincs klisés „megoldás”, csak egy nő, aki szembenéz a múltjával és megpróbálja felfejteni, mi történt 27 évvel ezelőtt. Néha a feszkó majdnem elviselhetetlen, de pont ez teszi hitelessé.