A legutolsó csepp

Amerikai nyomorpornó. Egy nap alatt játszódó dráma egy nő legrosszabb napjáról, ahol minden félremegy, és minden rossz irányba csavarodik. Néha kicsit melodráma, néha kicsit klisés, néha annyira túltolt, hogy nehéz komolyan venni. Mégis, a színészek többnyire ügyesek, és szépen eladják az érzelmeket. Eget rengető sztorira vagy újszerű üzenetre nem érdemes számítani, de ami itt van, az egy okés történet, néha nem kell felfedezni a spanyol viaszt. Ugyanakkor ez egy kissé szájbarágós ábrázolása a témakörnek. Amivel megpróbálták megdobni, az a film végi csavar, ami őszintén szólva valahogy csökkentette a történet erejét, és igazából majdnem semmi szükség nem volt rá. A film elején már látod, hova fog ez kifutni, és a narratíva nem is ugrál el ettől a vonaltól. A vége felé kicsit túltolták a gonoszságot, és a modellkinézetű rendőrnőt még csak kicsit sem tudtam elhinni, olyan, mintha valami Vogue magazin címlapját dobták volna rendőrjelmezbe, műkörmökkel és teljes sminkben. Nem értem, mi volt az elképzelés ezzel. Egy közepes film, nagyon többet tényleg nem tudok mondani.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Megmondom őszintén, egy ilyen témához nyúlni kell bátorság. Napjaink egyik pillanatát láthatjuk a filmen, amikor semmi nem jön össze, és szinte minden és mindenki ellenünk fordul. Szerintem a film jól dolgozza fel ezt a helyzetet, de túl is lépi azt. Az ember nap mint nap szembesül ezekkel a helyzetekkel, csak lehet mondani, nem így egyszerre. Pocsék érzés, és a film hangsúlyt ad arra, hogy ilyenkor esik az eső, és egyre agresszívabb emberek kerülnek elő. Persze az ember ilyenkor elveszítheti a kontrollt, de valljuk be, nem tudni, mi mit csinálnánk, ha ebbe a helyzetbe kerülnénk. Szóval a téma nehéz, és a forgatókönyv egy pontig nagyon szépen felvezeti az érzést, aztán úgy gondolom, átmegy egy kis álomvilágba az egész, még az FBI is megjelenik, meg tüntetés, és a végére kiderül, hogy a kislány már nem is él, csak annyira erős az anyai ösztön, hogy mindenhol őt látja. Ez így akkor már pszichológia, és tényleg az őrület határán járunk. Én biztosan sokkal vidámabb befejezést adtam volna ennek a produkciónak. Összességében a forgatókönyv jó, a rendezés nálam közepes. A színészek közül csak a főszereplőt tudom kiemelni, szerintem hozza azt, amit elvárunk. A többi színész viszont próbál erőlködni, de a közepesnél többet nem adnak. Bár az összhatás jónak tűnik, így a színészi teljesítmény egy háromnegyed. A hangi és képi effektek rendben voltak. Így megadható egy gyenge négy csillag erre a produkcióra, főleg azért, mert a mondanivalója az, ami életszerű és tanulságos is lehet. Egy remek kikapcsolódásnak jó, na nem gyermekeknek ajánlom. Üdv, Yosi

Elhiszem, hogy sokan vannak azok, akiket érdemes érzékenyíteni a rasszista előítéletesség ügyében, de én szerintem már meghaladtam az a szintet, hogy 110 percig rágják a számba az afroamerikai nagy közös búbánatot, hogy megértsem végre. Hihetetlen didaktikus tanmese, melyben a szerencsétlen fekete nőt, aki a beteg gyerekét neveli, és napról napra élnek, sorban érik a megpróbáltatások, ráadásul egy rablás áldozata lesz olyan módon, hogy elkövetőként kerül gyanúba. Nagyon valószínűtlen az egésznek a lefolyása, olyan, mintha egy tizenkét éves írta volna.

A történet drámaian erős, a világban annyi ehhez hasonló lehet, hogy azt számolni se tudnánk... Amikor azt hiszed, neked van rossz napod, akkor ennek az anyának a történéseinek még a közelében sem jársz egy nap leforgása alatt. Szívszorító érzés látn... Többi, ahogy teljesen elveszíti a valóságérzetét maga körül, és ragaszkodik egy már nem létező dologhoz foggal-körömmel, és eme helyzet még inkább eldurvul. Taraji P. Henson hatalmasat alakít itt is, a többiek csak épphogy részlehajló játékban vannak mellette. Pontosan ezért adok "csak" 2 csillagot (ez is csak Taraji-nak jár).