Emily Párizsban

Amikor az ember lánya fekvőbeteg, s nem akar gondolkodós, bonyolult filmeket nézni, csak amolyan „limcomot”, amit darálhat és nagy megerőltetést nem igényel, s még szórakoztató is, erre tökéletes az Emily Párizsban c. sorozat. Mielőtt lehúznám a sorozatot, el kell mondjam róla, hogy a szereplők, a téma maga teljesen korrekt, semmi bohóckodás (Emily ruháit kivéve), és halad a sorozat (leginkább a sok sóhajok között) valamerre, hogy aztán újra ugyanoda jusson ki. Nekem maga a főszereplő sajnos a kakukktojás, kellemetlen látnom a vásznon a papírvékony bőrét, a rettenetes outfiteket, a sötét rúzst, amit maga a színésznő nem akar hanyagolni, és ami számomra a legszörnyűbb, az a végig beállított, tökéletes hajzuhatag, ami a színésznővel mozdul egybe'. Ennek ellenére határozottan élveztem, a zenék egész jók a sztori bájos. Ne várjatok sokat tőle, akkor annál többet ad.

Szerintem aranyos sorozat volt, nem értem, miért kritizálják annyian. Nyilván nem a realitás volt a fő szempontja a sorozatnak, és naná, hogy néhol túloznak benne, de nekem ezek ellenére tetszett.

Magával ragadó sorozat volt, engem megvett, de azért a franciák nem ilyen bunkók.

Az első évadban voltak történések. A főszereplő egy új helyre került, új embereket ismert meg. A második évad nem igazán haladt semerre.

Ez a sorozat szinte teljes mértékben a látványról szól: Párizs szebbnél szebb utcáiról, kávézóiról, a szereplők által viselt ruhakölteményekről stb. A történettől nem vártam túl sokat, így csalódnom sem kellett. Könnyed, csajos, szórakoztató, olykor ... Többhumoros kis sorozat. Az első néhány rész kimondottan tetszett, a vége felé viszont egyre kevésbé kötött le, sokszor erőltetett volt egy-egy jelenet. Nagy hangsúlyt kapnak ebben a sorozatban a francia emberekről alkotott sztereotípiák, amelyek persze rendesen el lettek túlozva, ennek ellenére nem éreztem soknak. Emily egy tipikus amerikai fiatal, nagy karrierálmokat dédelgető lány, akinek a karaktere alapvetően szerethető, időnként persze csinál butaságokat, de végtelenül lazán és könnyen él, mint aki nem foglalkozik azzal, hogy mit hoz a holnap.

Humoros, és egy általános problémát dolgoz fel: új barátok, új szerelem stb. Kicsit néha közhelyes, de a női nézőtársaim biztos imádni fogják.

Régóta mondogatja a lányom, hogy nézzem meg, mert nagyon jó sorozat. Hát még kell mondjam, annyira beszippantott, hogy az első évadot egyben bedaráltam. Rendkívül szórakoztató, humoros, könnyed. Teljesen kikapcsolt. Szuper jó.

A franciák kb. ilyenek. De a világ minden taján vannak rossz es jó emberek. Amúgy nem tudom elhinni, hogy komolyan ezen besértődik valaki... Tényleg sok a kutyagumi, a barátságtalan ember, rossz szemmel nézik, ha idegen nyelven szólnak hozzájuk. Ugyanez volt a tapasztalatom, amikor ott jártam. Azon is meglepődtem, milyen slampos volt a legtöbb ember. Állandóan cigit kunyeráltak, ha kiültünk valahova, és sötétedéskor szó szerint féltem. Sok a hajléktalan. Nagy csalódás volt Párizs! A filmekben mindig olyannak festették le, mintha a Vogue magazint lapozgatnád.

A cím, a plakát, a trailer... igen, maga a sorozat is pont olyan, amit ebből leszűrünk, avagy hogyan látja egy relatíve tanulatlan amerikai harmincas Párizst meg Európát. Ha francia lennék, tuti vérig sértődnék.

Olyan ez a sorozat, mintha az Instagramról ollózták volna össze, vagy megkértek volna egy influencert, hogy segítsen be a forgatókönyv megírásába, hogy a lehető legtöbb közhelyet egy alkotásba passzírozzák, ami amúgy sikerült.

Az benne a vicces és a szórakoztató, hogy bizonyos emberek számára tényleg ennyi és ilyen az élet. Na ők biztos nagyon élvezik elejétől a végéig.

Ebben a sorozatban minden megvan, ami egy lánynak kell: könnyed, csajos, drámai. Tele helyes pasikkal. :D A főszereplő tipikusan szenved az életével, de jó végig kísérni, hogy mikor hogyan dönt. A szereplők érdekesek benne, mindenkinek megvan a saját élete, ami után a néző csak úgy vágyik, hogy belepillantson.

Nagyon tetszik, imádom Párizst, imádom Lily Collinst. A legjobb sorozat, amit mostanában néztem.