
Mi tagadás, miután az elmúlt hónapokban a Dűne mellett alaposan felfrissítettem A Gyűrűk Ura világáról való ismeretemet, még mindig nagyon vártam a második évadot, noha tényleg be kell látnom, hogy lényegében tényleg nagy szükség volt arra, hogy már a címben hivatkozási alapként használják Tolkien művét. Ettől eltekintve, szerintem a második évad már most érezhetően sokkal bátrabb, a több explicit képsorral pedig már közelebb áll Peter Jakcson rendezői víziójához. Viszont meggyőződésem, hogy egy alkotás sem érdemli, hogy más alkotásokhoz legyen hasonlítgatva, így A hatalom gyűrűivel sem lenne igazságos ezt megtenni. Szóval nagyon izgalmas indítás után én már most úgy érzem, hogy érdemes belevágni a többi részbe is, és majd a soron következőkbe.