Exférjek

Az Exférjek egy nagyon szépen elkészített film. Látszik, hogy a rendezőnek jó érzéke van a hangulatok megragadásához. A forgatókönyvet kicsit soványnak találom, nincs igazán története, inkább etűdszerűen próbálja megragadni az elengedés folyamatát, a... Többmikor elgyászolunk valakit, akár éltében, akár holtában. Olyan rebbenékeny ez a momentum, hogy nincs is idő jellemfejlődésre, vagy bármi csekély változásra a karaktereknek. Csak mint egy pillanatfelvétel, megragad pár napot, és ennyi. Ez egyáltalán nem kevés, mégsem állíthatom, hogy sokat adott volna. Három és fél csillagot adok rá.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez egy érdekes film, mert szerintem elég jól van leforgatva, a sztoriban is van fantázia és potenciál, de valahogy nem megy semerre, és mégis magával ragadja a nézőt. Van neki egy remek melankolikus humora, ami valahol az utolsó fél órában jön ki igazán. Maga a történet egy amerikai fogorvos körül forog, aki épp elvált, a fia menyasszonya épp lelépett, a vénséges apja is épp válni akar, hogy új életet kezdjen, na innen jön a cím. A film első fele a Yucatán-félszigeten, Tulumban játszódik a fiú legénybúcsúján, ami így már egy nem legénybúcsú. Történgetnek dolgok a fiúval, annak az épp coming outolt öccsével, random ismeretlen ifjú párral, apuval. De csak olyan általánosan és megragadható rendezői elképzelés nélkül csapongunk, mint egy 20. század közepi amerikai prózaíró a belső monológjaival. Aztán visszatérünk a városba, ott már valamennyire mederben és egy irányba haladnak a dolgok. Az exférjek (már aki még él) jobbára tipródnak, nincs jellemfejlődés, nincs megoldása a problémáknak, nincsenek felismerések, semmi nincs. Na de nem akárhogy, hanem rendkívül szórakoztatóan és szépen filmre víve nincs semmi. Ezért egyáltalán nem bánom, hogy láttam, bár most még nem tudom eldönteni, hogy ez most mi is volt.