Fogságban

Egyszer régen láttam, és a hatalmas csattanó maradt meg. Pont a napokban fogom újra elővenni, és egy estét rááldozni eme remek alkotásra.

A Fogságban (Prisoners), Denis Villeneuve 2013-as rendezése, Hugh Jackman, Jake Gyllenhaal és Paul Dano főszereplésével valódi játék az idegekkel. A három kulcskarakter: a gyermekének eltűnésével szembenéző szülő, az ügyben nyomozó rendőrtiszt és a gyanúsított fiatalember, akit aztán elrabol a teljesen kétségbeesett apa. Mindhárom szerepben nagyon alakítanak a színészek: elismerés illeti Jackmant, Gyllenhaalt és Danot is. Maga a sztori is érdekes, de mindent visz a rendezés, ahogyan Villeneuve folyamatosan fokozza a feszültséget, egészen az utolsó kockáig. A néző mélyen elgondolkodik: ő mit tenne az apa helyében. A Prisoners keményen önmagunkba nézésre késztet bennünket és bizony nem mindig tetszik nekünk az, amit legbelül látunk. Nekem a film befejezése tetszett a legjobban és mikor először megnéztem a sztorit, emlékszem még percekig csak ültem a helyemen és emésztettem a látottakat. Ütős az egész, benne marad az emberben. Értékelésem: 80%, részletezve: sztori: 80%, rendezés: 90%, látványvilág: 70%, színészek: 80%.

Érdekes volt a film, főleg annak tekintetében, hogy most akkor ki is van fogságban. A kislány vagy az édesapa? Moziban láttam és furcsa volt számomra, hogy egyeseknek milyen furcsa a a humorérzéke. A film elején lelőnek egy szarvast és a fél terme nevetésben tört ki.

A Fogságban egy, az első perctől az utolsóig igazán feszült krimi-thriller. Mélyen megrendítő és elgondolkodtató, különösen azért, mert ha beleképzeljük magunkat a főhős helyzetébe, nehéz lenne bölcs döntésre jutni, mi helyes és mi nem, mit tehet meg... Több egy elkeseredett apa, hogy megtalalja szeretett gyermekét, meddig mehet el. A végsőkig?