A kör bezárul

Sosem értettem az ilyen veszélyes „hóbortokat” űző embereket, a magam kis agyával fel sem fogom, hogy lehet az ilyesmit sportnak nevezni. Persze, abból induljunk ki, hogy én tesiórán még az ugrózsámolyt is levertem, vagy éppen megkerültem ijedtemben.... Több A film háromnegyede alatt tényleg egy csomóban volt a gyomrom a félelmetes látványtól, éreztem, hogy előbb-utóbb ennek csak sérülés lehet a vége. De aztán megértettem, hogy ez is ugyanolyan szenvedély, mint a hegymászás, ott is az életedet kockáztatod, és az mégis álmaim netovábbja. Ha nem lenne családom, biztos, hogy profi hegymászó lettem volna, nagyon sokáig Erőss Zsolt volt a példaképem. A barátaim azt mondták, hogy őrült vagyok, de ez egy megmagyarázhatatlan szenvedély. Mindenki másban találja meg, és ezt el kell fogadnunk, még ha nem is tudunk vele azonosulni. A sérülés feldolgozása nagyon hosszan tartó folyamat, és igen, kell egy cél, hogy ezek az emberek tovább tudjanak élni. Trevor Kennison csodálatos, ugyanakkor félelmetes dolgokra képes, az adrenalinszint folyamatos fokozása tartja őt életben. Remélem, soha nem fog baja esni, bár én nagyon aggódom érte. Barry Corbetról (aki szintén tolószékbe kényszerült) kevesebb szó esett, nagyon fontos és példaértékű a munkássága, a tájékoztatói, könyvei, filmjei, amelyekben nyíltan beszélt a gerincsérültek mindennapos problémáiról, segítve, lelkesítve őket. A fenti idézete alapján értettem Trevor cselekedeteit, csak így tud teljes ember lenni.