Kinga Kecskeméti

Édesanyámnak köszönhetően pici gyerekkorom óta imádom a filmeket. Életem első filmes élményei a debreceni Apolló mozihoz köthetőek, ahová anyukám minden hétvégén elvitt (pszt, korhatárosra  becsempészett a sötétben).

Úgyhogy jöhetnek a filmek minden mennyiségben. A minőséget meg majd eldöntöm. Előre úgysem lehet jól dönteni. Meg kinek milyen az ízlése, vagy éppen a hangulata.

Véleményeket előre soha el nem olvasok, nem azért, mert nem tisztelem,  hanem mert ez számomra olyan, mintha visszafelé olvasnék egy könyvet.

Utána viszont igen, és szeretek elmorfondírozni azon, hogy ki miért látja másképp.

Jó érzés a sokféle véleményt olvasgatni. 

Ezért is szeretem  nagyon ezt az oldalt, mert leírhatom a saját gondolataimat, amiket később visszakereshetek Jobban emlékszem így egy filmre, vagy ha netán valakinek kedvet is adok a megnézéséhez, annak igazán örülök.

A sorozatokat sohase kedveltem, időpocsékolásnak tartottam.

Aztán pár éve berobbant az életembe Dél-Korea a lányom jóvoltából. Azóta nincs megállás, falom a koreai sorozatokat, filmeket. Szeretem, ahogy fűszerezik a drámát a humorral. S egy felfedezés, a történeteik gyakran olyanok, mint a jó pszichológusok. Sokszor ráismerek gyerekkori, ifjúkori mélynek hitt sérelmeimre, amelyekre rávilágítanak, hogy valójában milyen jelentéktelenek.Tükröt tartanak, fejlesztették az önértékelésem. Ez egy teljesen más világ, de nagyon lehet szeretni.