A könnyek királynője

Ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám, hogy a cselekmény és a fordulatok nagyon szappanoperásak. Viszont koreai módra ízlésesen tálalva, még ha kicsit kiszámítható is a történet és a cselekmény, illetve a tucat és túljátszott rosszindulatú karakterek ellenére is nagyon jó. Gondolom, meg is kéne indokolnom azok után, hogy eddig csak negatívat írtam róla. A helyzet az, hogy a kiszámíthatóságát egy váratlan elem megzavarja (csak így, hogy ne SPOILER-ezzek), mint a versenypálya, amit ismerünk, csak sikánokat rakva az egyenesekbe. Tudjuk, hová tart, de azt nem, hogy mi jön útközben. A fő történetszál, ahogy a leírás is mondja: Csodálatos szerelmi történet egy szédítő válságon túllépő házaspárról. Mondhatni, a szédítő válság csak köszönő viszonyban van azzal, ami valójában történik a képernyőn. Az intrikák kicsit (kicsit?) túlzóak, imádkozik az ember, hogy ilyenek ne létezhessenek. Azonban a főszereplők rendkívüli játékának és a profin tálalt „bonyodalomnak” mint filmes eszköznek köszönhető az, hogy nem tudom szimpla szappanoperának mondani. Ui. Ízléses és emlékezetes csöpögés. :) Érdemes megnézni.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szeretem az ilyen filmeket, amik tele vannak érzelemmel és pozitív életfelfogással, és természetesen happy enddel zárul. Annyira érzelemmetes, taposó, pénzmotivált világban élünk, hogy kellenek ilyen mesés történetek, amikor az ember azt gondolja, mégis van remény, nem érett még meg a pusztulásra ez a világ... Csodálatos a férfi színész játéka, fantasztikusat alakít. Valamiért nem szimpatikus nekem a főszereplő, de el kell ismerni, csodás színész. De a többi színész is remekelt a saját szerepében. Mindenki arra vágyik, ilyen párja legyen, mint a főszereplő, ilyen emberrel élje le az életét, és itt nem a külsőre gondolok, hanem a fantasztikus belső értékekre. Csodálatos, érzelmekkel teli film.