Elképesztő film! Az embernek még a legvadabb elképzeléseit is túlszárnyalja a valóság. A sorozatgyilkosok a történelem legaljasabb szereplői, viszonylag nagy számuk bizonyítja, hogy ezek a lények mindennemű etikai érzéstől mentesek, számukra az ember... Több életének nincs semmilyen értéke. A film címében a H betű Friedrich (Fritz) Haarman nevét jelzi, akit 1925. április 15.-én végeztek ki, bizonyítottan legalább 22 tizenöt-húsz év közötti fiú/férfi bestiális meggyilkolásáért. A vesztes háború után, a Weimari Köztársaság idején nagy volt az éhezés, magas volt a munkanélküliek száma, fiatalok százai mentek a nagyvárosokba, hogy munkát, megélhetést biztosítsanak maguknak. Ezt a mozgást használta ki a gyilkos, a vasútállomáson munkát kínálva szólította le a későbbi áldozatokat, de nem részletezem tovább, a majdani erős idegzetű nézők borzadva szembesülhetnek a továbbiakról. A valójában két főszereplős film a gyilkos és az orvos-szakértő professzor kihallgatásait viszi vászonra, az orvosnak az a célja, hogy bizonyítsa: Haarmann beszámítható, nem elmebeteg. A 2016-ban elhunyt Götz George (a „Tetthely” Schimanski felügyelőjének alakítója) remekül játszotta a sorozatgyilkost, de Gáti Oszkár szinkronja szinte egyenértékű a színész teljesítményével.
