New York bandái

Először a rossz hírek: a film objektíve egyértelműen rossz, de minimum közepes alá. Iszonyat túlnyújtott, terjengős és vontatott, de mindez megbocsájtható lenne, ha az események valami emlékezetes fináléban csúcsosodnának ki. Ehelyett kapunk egy gagyi, összecsapott befejezést bárminemű katarzis nélkül. Egyértelműen hiányérzettel álltam fel a végén, nincs rendesen megírva a forgatókönyv. A jó hírek: Daniel Day-Lewis egészen elképesztő alakítást nyújt, páratlan súllyal van jelen minden egyes pillanatban, konkrétan nem marad hely senki másnak, ha egy képkockába kerül vele. Ez egy színjátszási magasiskola, egyedül miatta érdemes megnézni többször is a filmet. A másik, amit nagyon eltaláltak, az a hangulat. Kimagaslóan korhű és autentikus, szinte érzed a helyszínek bűzét az orrodban, ez kétségtelenül hibátlan lett. Ha gatyába rázták volna a forgatókönyvet, ebből egy korszakos klasszikus is lehetett volna.

Nekem kifejezetten tetszett a film. Volt egyfajta hangulata. Nem egy gyors folyású film,ez igaz, de nem az akciók, meg a nagy fordulatok miatt kell megnézni. A korszak bemutatása kifejezetten bejött. Nem csapja össze a végét, ha lassan indultunk, lassan is fejezzük be. Én ajánlani tudom :

Nem tartozik Di Caprio legjobb mozijai közé. Kissé vontatott, és valahogy nem egy összerakott film, valahogy olyan érzésem volt végig, hogy valami hiányzik a filmből. Nálam egyszer nézős.

Az előzetese minőséggel kecsegtetett és sokat ígért, ám a film dögunalom volt, gyakorlatilag 30 percben össze lehetett volna vágni a sztorit annyira sok üresjárat van benne. Pozitívumként megemlíteném a minőségi színészi játékot és az igényes korhű képi világot, de sajnos ez is kevés volt ahhoz, hogy megmentse a filmet az unalomba és érdektelenségbe fordulatástól. Úgy gondolom, hogy a filmben bőven megvolt a lehetőség, de ezzel nem a megfelelő módon éltek, ezáltal a végeredmény sokkal szegényebb lett, mint amilyen valójában lehetett volna.