Habár az anyaság témája a filmművészet egyik régóta jelenlévő, visszatérő toposza, a Hat hét megjelenése nem is lehetne aktuálisabb. Az utóbbi években világszerte a fiatal nők teste és a női princípium ilyen-olyan okokból ismét újult erővel vált az öregedő férfiak szellemi csataterévé, és a társadalmi egyeztetés totális mellőzésével képesek meghozni életszerűtlen törvényeket. Az élet védelmére hivatkozva. A gyerekvállalás kérdésköre azonban nem csak, és nem elsősorban nemzeti sorskérdés. Egy gyereket életben is kell tartani, fel kell nevelni, és nem csak a túléléséhez szükséges legalapvetőbb feltételeket biztosítani. A 18. CineFest Zukor Adolf nagydíjas filmje, a Hat hét egy tinianya személyes sorsán keresztül éppen ezt a komplex problémakört hivatott ábrázolni. De a szubjektív nézőponton túl egy picit a szociológia háttérbe is betekintést enged. Több
Anyaság és felelősségvállalás kérdéseit járja körbe a legújabb magyar film, a Hat hét, ami olyan rendkívül életszagú helyzetet vázol fel, hogy a nézőt nemcsak érzelmileg, de intellektuálisan is megdolgoztatja. Több
Zsófi örökbeadja a nem várt terhességből született gyermekét. Hat hete van arra, hogy meggondolja magát, és visszavonja az örökbeadási nyilatkozatát. A film a zűrös családi háttérrel rendelkező 17 éves élsportoló lány szemén keresztül mutatja be a nyílt örökbefogadásnak ezt a másfél hónapját. Szakonyi Noémi Veronika érzékenyen és alaposan járja körbe ezt a rendkívül nehéz döntést és annak következményeit olyan nézőpontból, ami egyrészt eddig fájóan hiányzott, másrészt kihagyhatatlan ahhoz, hogy teljesebb képet kaphassunk a témáról. Több
