Hóbortos hétvége

Bár a címe ismerős volt, eddig nem láttam még ezt a filmet, de a facebook felhozott egy jelenetet belőle ("a nénikém nagyon beteg" részt), és annyian írták alatta, hogy igazi klasszikus vígjáték, hogy meg kellett néznem. És azt kell mondjam, hogy nem... Több bántam meg. Sőt! Annyit nevettünk rajta, többször még a könnyem is kifolyt, annyira kacagtam. A Bernie-t alakító színésznek se lehetett semmi ez a szerep, végig egy hullát játszani. Több olyan jelenet is van, ami fergeteges benne. Azért 1989 nem semmi év volt, a másik örök kedvencem - a Vaklárma is abban az évben jelent meg. Ez a film is van annyira vicces, mint az. Jó, így hülyén hangzik, hogy egy hullát cipelnek ide-oda, de ha ezt elengeded, és csak a poénokra figyelsz, akkor nagyon jó szórakozást kínál. És a főszereplő hölgy tényleg nagyon szép benne. Nem hiába mondják, hogy a nyolcvanas években még tudtak igazi vígjátékokat készíteni. És azok a ruhák… Térdig felhúzott zoknik mindenhol. Szinte meztelen a lány, de a zoknija vádliig ér! Tényleg örök klasszikus.

Bernie halott,és élvezi!A két idióta alkakmazottja legalábbis ezt szeretné elhitetni mindenkivel,és ez többé-kevésbé sikerül is! Garantáltan megmozgatja a rekeszizmokat.A nyolcvanas évek nagy-nagy klasszikusa!

A nyolcvanas évek egyik legikonikusabb fekete komédiája, melyben két fiatal alkalmazott, Larry és Richard groteszk, abszurd kalandba keveredik halott főnökükkel, Bernie-vel egy tengerparti luxusvillában. A film stílusa tipikus 80-as évekbeli vígjáték... Több, egyszerre harsány, laza és rendkívül szórakoztató, miközben morbid alapszituációja – egy hullát élőnek hazudni – remek helyzetkomikumot szülne, a rendező, Ted Kotcheff ügyesen tartja meg a jó ízlés határát. Cselekménye izgalmas, gördülékeny, a karakterek – főként Larry és Richard párosa – minden ügyetlenségük ellenére könnyen megszerethetők, Bernie „élettelen” jelenléte pedig a film poénforrásának legjava. A színészi játék kimagasló, Terry Kiser zseniális a hullaként, míg Andrew McCarthy és Jonathan Silverman hiteles, életteli duót alkotnak. A forgatókönyv bravúrosan építi fel az abszurd szituációkat, a rendezés tempós, a poénok nagyszerűen működnek. Bár objektíven abszurd ötletre épül, a kevésbé érzékeny nézők számára igazi klasszikus feelgood-film, szubjektíven pedig az egyik legviccesebb nyári vígjáték, amit bármikor újra lehet nézni. Főként a vígjátékok, a retrófilmek és a könnyed szórakozás kedvelőinek ajánlott.

A mai napig a 80as evek egyik legjobb vigjatekanak tartom, barmikor ujra tudom nezni. Az esetlen szerencsetlenkedes mintapeldanya ez a film, vegtelenul hiteles foszereplokkel.