Ibelin rendkívüli élete

Példaértékű ember volt. A Netflix szép emléket állított neki.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Idejét se tudom, mikor láttam ennyire szívbemarkoló történetet, s általa a könnyeimmel, sírással küszködve néztem végig... Egy végtelenül szomorú élet dokumentálása, egy végtelenül csodás álomvilágba menekülvén, melynek egy számítógépes játék adott megnyugvást, otthont, szerelmet, barátokat a gyógyíthatatlan beteg Matsnak. Ibelinként, egy erős, egészséges avatárként rendkívüli tetteket, ezen belül saját és mások fájdalmas sorsát, életfázisát orvosolván hozta közelebb egymáshoz, egyfajta boldogabb megoldásaként szeretteikhez és önmagukhoz is a mesevilágban... Mindannyian más-más országból kovácsolódott össze eme kicsinyke csapat, és bármennyire is szoros lett ez az összetartás, amikor sor került a valóságban az igazi szereplők felvállalása egymás előtt... Mats-Ibelin, a főszereplő nem jelent meg. Senki se tudta a miértjét... csak kifogást kaptak válasz gyanánt. Az idő múlásával és betegsége romlásával felfedte titkát, majd lassanként el-eltűnt kedvenc virtuális otthonából, míg végül soha többé nem tért vissza barátaihoz... Mats mindent „papírra” vetett a valós és a titkos, rendkívüli életéről, melynek kulcsát a családjára hagyta, így igazából megismerhették csodás fiúkat és barátait, akik méltóképp elbúcsúzhattak... Ibelintől.

Ibelin rendkívüli élete általános érvényű történetté válik a halálfélelemmel való megküzdésről, az emberi kapcsolatok magasságairól és mélységeiről és arról, hogy egy virtuális világban nem számít, ha valaki nem olyan, mint mindenki más. Meg talán arról is, hogy attól még nem lesz valaki magányos, hogy sokat játszik. Sőt.

Papír zsebkendő kötelező, még a marconább filmnézőknek is, amennyiben tudnak azonosulni az évtized drámájával. Még a 8.5 IMDb-t is keveslem, pedig nem vagyok egy ódákat zengő fajta. Nézzétek, sírjatok és örüljetek, hogy vannak ilyen filmek és vannak ilyen emberek!