Jó reggelt, Vietnam!

Robin Williams feledhetetlen szerepe. Keserédes humor, remek színészi alakítás jellemzi a filmet. Főhősünk szerepének megformálására pedig csakis Williams volt a jó választás. Mit sem bizonyít jobban az, hogy több díjat is kapott a film (és anno egy ... TöbbOscar odaítélése vagy csak jelölés is még valódi teljesítményt sejtetett, nem úgy, kint manapság). Golden Globe-díj (1988) Legjobb férfi főszereplőnek – zenés film vagy vígjáték (Robin Williams), Oscar-díj (1987) jelölés: Legjobb férfi főszereplőnek (Robin Williams), BAFTA-díj (1989) jelölés: Legjobb férfi főszereplőnek (Robin Williams). Adrian Cronauer rádiós katona történetét bemutató film nemcsak egy háborús világról szól. Megjelenik az emberiesség, a drámai humor, a becsületesség. Mindenképpen érdemes a figyelemre. Csak ajánlani tudom jó szívvel. Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!

Emlékszem gyerekkoromból, valahányszor leadta ezt a filmet a televízió, az csakis mindig késő éjszaka történt, így felnőttként jó ideig megfeledkeztem róla, egyszerűen kimaradt. Valóban csupán a huszas éveim elején jött szembe újra a film, és emlékszem, mennyire döbbenetes élmény volt. Robin Williams "bohóká", ugyanakkor cseppet sem komolytalan alakítása egyszerűen megindító. Bár háborús film, nem csupán annak értelmezhető.

Robin Williams-ra szabott szerep,amit zseniálisan lehozott.Aki látta,tudja hogy mit látott,aki nem gyorsan nézze meg,hiszen lényegében az igazi emberségről szól,ami mindent legyőz végül.Ajánlott kategória.

Nem könnyű behatárolni ennek a remekbe szabott, patinássá vált darabnak a filmművészeti helyzetét. Az eltelt idő a kevéssé csillogó ékköveket is vakítóvá teheti. Számos és számtalan sarkalatos pontja támad a filmnek, amelyek ordítanak a kibeszélésért... Több, némely szituáció pedig olyannyira visszatetsző érzéseket kelt, mely a legalapvetőbb drámai esztétikai érzéket is próbára teszi. A néhai legendás humorista filmbéli feltűnése még komikus, sőt szórakoztatóan vicces, a következő jelenetek már meglehetősen erőltetettnek hatnak. Csakúgy, mint az állandó jelleggel jelenlévő, pszichotikus-paranoid, gonoszkodó, magas rangú tiszt, kinek egyéb elfoglaltsága sincs, mint bebizonyítani, hogy ami mindenki számára fehér, az számára fekete. Ennél még bosszantóbb, hogy, hogy nem bántóan idegesítő Cronauer és a vietnámi lány kapcsolata. Legyen bármennyire is vonzó valaki, az azonnali és minden gátláson felüli feromonokkal agyonátitatott vak szerelem látszata nem túl meggyőző. Sajnos a háborús területek lányai nem annyira a mély romantikában jeleskedtek, hanem sajnos valami egészen puritánabb érzelemvilágban. Ha ezt a disszonanciát szándékozott feloldani a film, akkor remekül sikerült. S mikor már a kényes ízlésű néző éppen konstatálná, milyen frappánsan oldotta meg a film az ősi ellenségek közti konfliktus kirobbanását, azt kell szemlélnie, hogy a távozó repülős a dél-kelet ázsiai emberek számára teljesen érdektelen labdajátékot oktat még utoljára. Minden gyengesége ellenére a háború tragikumát olykor naturális valójában, megfelelő drámaisággal képes bemutatni és a cselekménybe szőni.