Kecskebűvölők

Sajnos... A szereplőgárda és a felütés is sokkal többet érdemelt volna. Igazi, sziporkázó fricskára számítottam, ehelyett egy óvatos, lapos világ sikeredett belőle.

Annyira nem bűvölt el a film, mint szerettem volna. Nem volt rossz, csak sok üresjárat volt benne és ez a valami valójában megtörtént belőle elég tág fogalom.

Utóbbi évek legfurcsább filmje, amit láttam. Nem volt rossz csak szokatlan. A karakterek dobtak rajta egyet, csak kicsit felületes volt egy-két jelenet.

Egy szatírának fontos, hogy éle legyen, viszont a karakterszínész Grant Heslov rendezése megelégszik annyival, hogy jópofa legyen. A film abszurditásának a magját az a tudat adja, hogy a valóságon alapszik, és valóban elképesztő, hogy a hadsereg mics... Többoda baromságot volt képes pénzelni. A másik ütőkártyája a szereposztás volna, külön poénnak a Star Warsból érkező Ewan McGregort szánva, aki magánéleti válságban lévő újságíróként egy magát jedi lovagnak képzelő, okkult katona mellé vetődik. A Kecskebűvölők párhuzamosan mutatja be az Új Föld Hadsereg megalakulását, majd széthullását, valamint a kettős csetlés-botlását Irak káoszában. A filmnek megvannak a maga pillanatai, George Clooney hihetetlen átéléssel tudja a hülyét adni, de a lapos és darabos cselekmény kifogja a szelet a vitorlájából. A végkifejlet se képes ezen javítani, sőt inkább azt húzza alá, hogy az alkotóknak sose volt sarkalatos mondanivalójuk arról a rendkívüli sztoriról, ami a kezükbe került. A legtöbb, amire telik tőlük, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra egy kellemes zárópoénnal.