Kozje usi

Kozje uši, azaz Kecskefülek. Milyen frappáns filmcím! Nem tartom jó ötletnek, hogy a hazai TV-ben „Jobb idők” címen vetítik, hisz aki megnézi, az megérti a kecskefülek jelentését, illetve jelentőségét. Nem könnyű megbirkózni az öregedés fizikai és le... Többlki bajaival. És nem könnyű talpon maradni egy háborúkkal szétdúlt, feszültségekkel teli, bizonytalan világban. A film főszereplőjének, Stojankának mindkét teher nehezíti a mindennapjait. Az asszony egy román határ közeli szerb faluban él, ahol két kiskorú unokáját egyedül neveli. A történet jelene 2010-ben játszódik, a múltbéli eseményeket párbeszédekből, monológokból és levelekből ismerjük meg. A nyomasztó anyagi gondok, napi küzdelmek, furcsa és veszélyes helyzetek ellenére a légkör zavarba ejtően szép. Minden magától értetődően egyszerű. Világos és bölcs. Ráadásul a film tele van olyan közeli alsó vagy felső kameraállású képekkel, amelyek egy-egy fontos szimbólumra mutatnak rá. Engem lenyűgözött. A Stojankát alakító Gorica Popović zseniális, én minimum Európai Filmdíjat adnék neki ezért a munkáért, persze a szinkron Zsurzs Kati előtt is „le a kalappal”! No és a zene! A Grupa 220 zenekar 1967-es Osmijeh c. dala tökéletes választás volt.