Vélemények (4)
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A cím kissé megtévesztő, hiszen itt nem a harcművészeten van a hangsúly. A komoly téma ellenére pedig egy meglehetősen unalmas alkotás lett belőle. Túl komolytalan lett ahhoz, hogy érdemben hozzátegyen a családon belüli erőszak témájához , hiszen Zohra története nem nélkülözi a szokásos kliséket, harcművészeti filmnek pedig végképp nem nevezném, ugyanis csak az utolsó tíz percben láthatunk küzdelmet, az sincs túl ötletesen megkoreografálva. A nyolcvanas éveket idéző hangeffektek pedig csak rontanak az összképen. Valahogy nem sikerült összehangolni a mondanivalót a tartalommal és a látvánnyal, mindenesetre azoknak erőt adhat, akik hasonló cipőben járnak.
Szeretem a francia filmeket, leginkább a vígjátékokat, viszont ez a film igazi életszagú, mindenféle hollwoodi klisé nélküli. Bár, valjuk be, ha a színésznő ismert, a zene ütős lenne, mint ahogy Zhora ütései, akkor biztos vagyok benne, hogy tömegeket vonz, hisz a családon belüli erőszak és a heppiend sikere mindig borítékolható egy hasonló filmben. Itt viszont a valóságot kapjuk meg. Biztosan sokan magukra ismernek, a cselekvőképtelenség, a hezitálás, a gyerekvédelem és hasonló szituációk miatt. Nehéz helyzet és biztosan nehéz belőle kikecmeregni, ha már jelen van az életünkben. Jó film, számomra hitelesen van játszva mind a színészek, mind a forgatókönyv által. Azért egy duplatalpas befigyel néha.
Ez a film egyszerre volt minden, de összességében túl sok volt. Nagyon frusztráló ez a történet, valahogy úgy éreztem, hogy lelkileg nem álltam rá készen, de igazából maga a mondanivaló is eléggé el van kenve.
