Ez a film nem a tipikus moziélmény, inkább egy meditatív utazás. Olyan, mint amikor csendben figyeled a növényeket a szobádban, és egyszer csak rájössz, mennyi minden van mögöttük. Vizuálisan és hangulatban simán hozza azt az indie poétikus érzést, amitől elgondolkodsz mindenen
Reeves mint Gabriel kellemes meglepetés: az általa játszott angyal egyszerre vicces és szorongatóan emberi. Az, hogy Ansari próbál komoly témákat (munka, egyenlőtlenség) komédiával keverni, dicsérendő, de sajnos a vége felé kicsit összecsapott lett, és az üzenet is túlságosan sematikusra sikerült.
Beleeveztem, vártam a nagy csattanót – és… félúton vége? Komolyan, Netflix? Hagyományos befejezés? Nincs. Márpedig nálam lezárás nélkül nem ér semmit egy film. A karakterek között volt szikra, de ha nem fizetek a Netflixnek, hogy a jövőben megnézzem a harmadik részt, ez a rész csak felesleges kitöltés.
88 Csendes barát (2026)